A magyar zene története - Harmadik, átdolgozott kiadás

FÜLSZÖVEG
A szakköri füzetek sorában „A magyar zene története" bepillantást nyújt többszáz év zenetörténetébe. Feladata nem az, hogy egy teljes zenetörténet minden részletét a tanuló elé tárja. Vezérfonal csupán, amelyet az olvas, akit érdekel a magyar zene múltja. A szöveges olvasmányt érdemes lemezhallgatással kiegészíteni. Ma már majdnem minden magyar zenetörténeti korszakból hiteles lemezfelvételek állnak rendelkezésünkre. Szöveg, lemez és a könyvben lévő képanyag együttesen talán kedvet csinálnak ahhoz, hogy később komolyan elmélyülhessen a zenetörténetben az, aki céljául a zene ismeretét, a zene szeretetét tűzte ki. A fejezetekre osztott zenetörténet magukkal a fejezetcímekkel is a magyar zenetörténet irányait, irányzatait jelzi, a főbb tendenciákat mutatja. Néhol a kevéssé ismert részletek uralkodnak, néhol olyan életrajzi részletek, amelyek jobban jellemeznek egy szerzőt, mint egy teljes életrajz. Életrajzot általában nem közöl az összefoglalás, az minden lexikonban megtalálható. Ugyanígy műjegyzéket sem ad, nem közli egy zeneszerző valamennyi művét, sőt nem is mindig a legismertebb műveket említi. A zenetörténet egyik legfőbb törekvése az, hogy megpróbálja érzékeltetni a magyar zenetörténeten végighúzódó és csaknem minden korszakban jelenlévő kettősséget: voltak magyarok, akik elmentek Magyarországról és külföldön bontakoztak ki, ugyanakkor voltak külföldiek akiknek mindig érdekes volt Magyarországra jönni és Európa keleti részén otthont találni. A magyarok külföldi utazásai, az idegenek magyarországi látogatásai nemcsak állandó történeti jelenség volt, hanem gyümölcsöző és folyamatos cserekapcsolat. A magyar zenei élet, amikor igazán magyar volt, a külföldi zeneszerzőkkel és előadóművészekkel együtt volt magyar; s amikor az európai egyetemes zenei élettel azonos színvonalra került, a magyar nemzeti-népi zenével együtt vált az általános zenei kultúra megbecsült értékévé. A magyar zenetörténet fejezeteiben azzal a gondolattal vezetjük végig az olvasót, hogy a zenetörténeti jelenségek Magyarországon aligha érthetők meg a magyar népzene ismerete nélkül, a népzene viszont biztos támpont a magyar és az egyetemes zenetörténet vizsgálata folyamán. Az egymással állandó kapcsolatban lévő folyamatokat kívánja a könyv bemutatni. A fejezetekben előadott történeti események csak úgy érthetők igazán, ha a kiegészítő hanglemezeket megismerjük, s ha lehet, a kották által megismert zeneműveket magunk elő is adjuk. Váljon a magyar zenetörténet ma még ismert, régi rétege a zenei kultúra szerves részévé, az iskolai és a házi zenélés mindennapi gyakorlatává. Budapest, 1987. Falvy Zoltán