Klasszikus francia drámák

FÜLSZÖVEG
A XVII. századi francia dráma a Napkirály udvarának fegyelméből merít tápot az ókori dráma szigorú formai-eszmei fegyelmében gyökerező művészetéhez. Az előtte, mellette és utána elszabadult képzelettel kavargó, romantikus szellemű színház viszontagságai közepette világirodalmi színvonalon képviseli a klasszikus drámai hármasegység és a pallérozott dramaturgiai rend igényét. A hősies szellemű Corneille és az érzelmileg árnyalatosabb Racine képviseli gyűjteményünkben azt a nagy múltú francia neoklasszikus műfajt amelyet a kötelesség és a szerelem, a becsület és az érzések konfliktusa feszít. Ez a két mester, az egyetemes drámatörténet ikercsillaga egymást múlja fölül a pompás versekbe foglalt színpadi tűzijátékban, és ha Corneille az emberfölöttiben nyomozza a szív egy-egy lankadását, Racine a lélek egy-egy rezdülésében kutatja az emberfölöttit.
TARTALOM
Corneille
Cid /Cid (Nemes Nagy Ágnes) 7
Horatius /Horace (Kálnoky László) 91
Cinna / Cinna (Nemes Nagy Ágnes) 159
Polyeucte / Polyeucte (Rónay György) 227
A hazug / Le Menteur (Jékely Zoltán) 301
Racine
Andromaché / Andromaque (Szabó Lőrinc) 389
A pereskedők / Les plaideurs (Illyés Gyula) 455
Britannicus /Britannicus (Kálnoky László) 509
Berenice /Bérénice (Vas István) 583
Phaedra /Phédre (Somlyó György) 647
Atália /Athalie (Rónay György) 715
Utószó /Corneille és Racine (Hubay Miklós) 795
Jegyzetek 831