„Helyretolni azt" / Tanulmányok Örkény Istvánról

Előszó
Örkény István nagy érdeme, hogy a baloldali kollektivizmus béklyóitól szabadulva az 50-es-60-as években merészen és sikeresen újította meg a magyar elbeszélő próza kifejezőeszközeit és drámái révén nagy hatással volt a színházi játéknyelvre is. Korai mestereihez, Kosztolányihoz és Karinthyhoz, valamint a frissen felfedezett Kafkához kapcsolódva a rövidtörténet hagyományának jelentős alakjává vált. Az elbeszélői közlés visszafogottsága és az ironikus-groteszk hangvétel az „egyperceseket" izgalmasan talányossá tette, a köznapi szituációkat és a minden-napok nyelviségét idéző alakításmód az irodalmiság új lehetőségeit aknázta ki. A Tótékban Örkény az újítást és a széleskörű hatást szintúgy remek arányérzékkel ötvözte, egészen egyedül-álló módon ráérezve a történelmi kataklizmákat átélt közönség igényeire. A darab hatvanas-hetvenes évekbeli átütő sikere vélhetően nemcsak — a magyar színpadon akkoriban meghökkentően — szubverzív hatásán, hanem azon a példaértéken is alapulhatott, amely az '56-os történelmi trauma után, az adott körülmények között egy normális világrend helyreállíthatóságát sugallta. Örkény méltán tartozik ma is a legismertebb és legnépszerűbb magyar novellaírók és színpadi szerzők sorába. Sokat tudunk pályájának indulásáról, írásművészetének az 50-es évek második felében bekövetkező megújulásáról, rövidtörténeteinek és drámáinak hatásmechanizmusairól, de még így is bőven maradnak nyitott kérdések az életmű vonatkozásában. Például írói habitusának korai alakulása (a lehetséges Kosztolányi-, Márai-, Szerb Antal-hatás), vagy közép- és kelet-európai rokoníthatósága vagy akár szövegeinek inkább morális-intellektuális, mintsem érzéki karaktere tekintetében. Újbóli értelmezésre vár a groteszkhez és z abszurdhoz való lehetséges kapcsolódása, vagy a sokat emlegetett „prózafordulathoz" fűződő viszonya. S annak kérdése sem érdektelen, hogy milyen a körtárs irodalomértésre és színházi gondolkodásra kifejtett hatása, s hogy miben áll töretlen hazai népszerűségének és nemzetközi sikereinek titka. A centenáriumi évben (melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum a „Mi mennyi? — Örkény István százéves" című kiállítással ünnepelt) rendezett tanácskozásunk célja az volt, hogy valóságos kérdések feltevésével elevenítsük meg Örkény István életművét, s hogy ezáltal a szellemi jelen üzenetévé formálhassuk az alkotásaival való újbóli találkozást. Jelen kötet e konferencia előadásainak szerkesztett szövegeit tartalmazza, kiegészítve néhány olyan tanulmánnyal, amelyek szerzői az Örkény-olvasás jövőbeli horizontjának kirajzolásában kulcsszerepet játszhatnak.
A szerkesztők