Bessenyei György széplélek, vagy hősi lélek? Magyar Föld és magyar Irodalom+Irodalom és nemzeti közösség II. ( 2 kötet )

A kiadói papírborító szélei, sarkai enyhén kopottak. Ha a magyar lélek ideáljairól beszélünk, fel kell tételeznünk a magyar lét transzcendentalitását. Hinnünk kell abban, hogy a magyar lélek nem ragadt a földhöz, léte korlátait feszítette s igyekezett túlnőni mindennapi valóságán. Láthatjuk ekkor: a legmélyebbre kellett szállnunk, hogy a legmagasabbra emelkedjünk. A magyarság legszebb álmai, megszállottságai mélyén néha: fel-feltörő, majd le-legyőzött haláltudat is rejlik. így a honfoglalás is a pusztulás elől menekülés volt. A keresztény királyság halálos helyzetből mentett ki bennünket. Mohi, Mohács, Majtény, Világos, Trianon: mindegyikben a halál mélyét érintette a magyarság útja. Az ideálkeresés egyúttal megváltáskeresés volt a magyar számára. Elpusztíthatatlan életerejét hirdeti, hogy mindig új és új utakat keresett, új és új építőket talált a maga számára, akik az álom és szépség, az ész és a humanitás, az erő és a hit vigaszát nyújtották neki. Az élet és a halál dialektikájából így teremtődött egy koronként változó szellemi szintézis, amely a magyar lét legfőbb kérdéseire felelt, a magyarság exisztenciájának újabb és újabb megokolásához és felemeléséhez vezetett és lehetővé tette, hogy a füstölgő romok között is kezdődő életet, a bilincsek között is szárnyakat érezzen a valóság fölé emelkedő lélek.