Csikesz Sándor Emlékkönyvek 2. - Tudományos dolgozatok - (Saját képekkel)

Ismertető: Egyetemes Konventünk hatalmas palotájának egyik termében találkoztam véle először, augusztus utolsó napjainak egyikén, 1918-ban. Mollináry-hadnagy voltam, akkor végeztem el a debreceni egyetemen egy háborús theológiai szemesztert és most az ezredesem utasított a 32 esztendős Csikesz Sándor tábori főlelkészhez, hogy hátha sikerül és átminősíttet engem, a 19 esztendős ifjat, k. und k. Felkurattá. Persze nem sikerült.
Csikesz Sándorral való találkozásom mégis jelentős nap volt az életemben; a vonalakra, színekre, szavakra, benyomásokra élénken, világosan emlékszem ma is. Mintha revelatio-ban részesültem volna. Nemcsák a hivatalos Egyház székházát, kőbe rögzített lelkét pillantottam meg az őszbe hajló nap gyönyörű ragyogásában, hanem Egyházunk sok tekintetben az egyházi élettől távolálló, mégis avval, vagy inkább azért hadakozó daliájával kötöttem ismeretséget, barátságot.
Magával vitt a palotából udvariszobás lakásába, nem messze a Konventtől, valahol az Aréna-úton. Kényelmes lépésekkel haladtunk és megkezdte a vizsgáztatást theologiai ismereteimről, amelyet nemcsak a lakásáig folytatott, hanem tartott ez a tentamen huszonkét éven át mindig, valahányszor csak találkoztam vele, él egészen a Bakáts-téri kórteremig, ahol utoljára beszélgettünk most január végén. Aréna-úti lakásán kockacukros ládákban állották a könyvei. Kivett közülük egy héber Bibliát: "Hadd lám, mit tudsz fordítani Dániel arámnyelvű szövegéből?" Nem merem állítani, hogy akkor többet tudtam volna, mint ma. - További ismertető: "Belelapozás".