Vadászatszervezés, vadászetika

Ma egyre több vita zajlik a vadászatról. Mind gyakrabban hallani a növekvő vadászatellenességről, arról, hogy a "természetvédők" szinte minden eszközt felhasználnak a vadászat korlátozására.
Ez világjelenség. Emiatt fontos arról beszélni, hogy miért van és miért lesz szükség a vadászatra a jövőben is.
Amikor a vadászatról nem vadászok között esik szó, sokan azt a vad elejtésével/lelövésével (legyilkolásával, megölésével) azonosítják. Számukra a vadászat egyenlő a megbocsáthatatlan öldökléssel. A vadász számukra nem más, mint egy hidegvérű gyilkos. Hasonló megítélés alá esik az erdész is, aki nem átallja kivágni a szép fákat, "tönkretenni, elpusztítani" az erdőt.
Még harminc-negyven évvel ezelőtt is más volt a helyzet. Az erdész-vadász a közvélemény által megbecsült, tisztelt, sokak által irigyelt személy volt. Számos hír szólt a vadat etető, védő vadászról, a vadászatról. 1971-ben vadászati világkiállítást rendezhettünk, amelyet sok százezer ember látogatott meg.

Mottóként a szerzők ezt a mondatot választották: "Nincs jobb, mint a folyamatos vadászat".