Meztelenek és holtak I-II. (Árkádia; Saját képpel) (Hullámverés; Agyag és forma)

Az amerikai haditengerészet arra készül, hogy visszafoglalja a japánoktól a csendes-óceáni Anopopej szigetét. Hatalmas tüzérségi előkészítés után, irdatlan hadi apparátus kíséretében hatezer katona száll partra. A szokásos lelkiállapotban vannak: félnek is, reménykednek is, izgatottak, és nagy harci kedvvel látnak neki az új feladatnak. Megkezdődik a hetekig tartó gyilkos dzsungelháború... A járőrök rémült jelentéseket küldözgetnek feletteseiknek, hol mennyi japánt láttak, hány tüzelőállásra akadtak. Cummings tábornok, aki tiszténél fogva stratégiában gondolkodik, óvatos, nem sieti el a sziget teljes elfoglalását. A főparancsnokság már igencsak szorongatja a tétovázása miatt, amikor az események váratlanul fölgyorsulnak, és a hadművelet meglepő véget ér... A regény azonban nem csupán egy izgalmas hadászati akció története. Az amerikai társadalom legkülönfélébb rétegeiből érkezett katonák remek lélektani készséggel megírt sorsán-tragédiáján, a tisztikar ádáz belharcain, a fasizmus ellen küzdő hadseregben felbukkanó fasisztoid tendenciákon keresztül feltárul ennek a háborúnak, a háborúnak az igazi jellege: a tábornok és a renegát hadnagy, az elvakult őrmester és az egykedvű közlegények háborúja nem babérkoszorút termő hősi viadal, hanem emberhez méltatlan, értelmetlen próbatétel - kényszerű önfeláldozás.