Egy kufár bosszúja - Amszterdam XVII. század

Részlet a könyvből:
Fodrozódó gyűrűkként gomolygott a tálkában. Fekete volt, forró és nem valami bizalomgerjesztő. Miguel Lienzo a kezébe vette és olyan közel emelte az orrához, hogy az kis híján beleért a szurokfekete löttybe. A tálkát két kezében tartva egy pillanatra megmerevedett és akkorát szippantott a gőzölgő illatfelhőből, hogy az teljesen átjárta a légútjait, és az egész tüdejét. A leginkább jó zsíros termőföldre és zöldellő levelekre emlékeztető intenzív illatkavalkád teljesen meglepte; legjobban olyasvalamihez hasonlított, amit egy patikárius tartott volna az üvegcséiben.
- Mi ez? - tette fel a kérdést Miguel, miközben úgy próbált meg úrrá lenni alig palástolható ellenszenvén, hogy körmével egy bőrdarabkát piszkálgatott a hüvelykujján.
Az asszony pontosan tudta, hogy neki nincs ideje ilyesfajta időfecsérlésre. De akkor minek hívatta magához emiatt a badarság miatt? Noha jó néhány kellemetlen megjegyzés kavargott a fejében, Miguel végül egyiket sem tette szóvá. No nem amiatt, mert félt volna az asszonytól, pusztán okosabbnak látta elkerülni, hogy kényelmetlen helyzetbe hozza.