Edvard Benes, a likvidátor

Sidonia Dedina (1935) cseh családból származik. Családjának tagjai generációkon át Prágában és Mladá Boleslavban éltek. Felmenői között találunk jobbágyokat, később szabad parasztokat, molnárokat, kereskedőket, építészeti és vasúti tanácsosokat. Az erős családi tradíció, valamint az írónő mély kötődése a szülőföldhöz segített megérteni, mi is történt azzal a több millió emberrel, akiket gyökereiktől elvágtak, elüldöztek, elkergettek, olyannyira, hogy ma szinte nincs is hova visszatérniük. Az Edvard Benes - a likvidátor című dokumentumregényt Dedina a kilencvenes évek közepén írta, műve először német nyelven jelent meg, holott a könyv ugyanolyan mértékben foglalkozik az egykori Csehszlovákiában élő csehek sorsával és történelmével, mint a német lakosok sorsával és történelmével. A demokrácia, az emberi szabadság, valamint az egyéni és csoportos jog betartása a háború utáni Csehszlovákiában hagyott némi kívánni valót maga után. Dedina ezért írt könyvet Edvard Benesről, a cseh történelem egyik legrejtélyesebb alakjáról. Az ünnepelt "demokrata" minden lehetséges eszközzel elnyomta a hazai ellenzéket, míg sikerült neki olyannyira legyengíteni a Csehszlovák Köztársaság immunrendszerét, hogy az könnyen megszerezhető zsákmánya lett a kaukázusi terroristának, Dzsugasvili-Sztálinnak, illetve az ő cseh kommunista bűntársainak. 1945 májusa után több millió német polgár esett áldozatul Benes rettenetes machinációinak. Olyan emberekről van szó, akiknek családjai kétszer olyan régen éltek és dolgoztak a közös királyságban, mint a ma Észak-Amerikájában élő fehér lakosok. A könyv, amelyet most a kezébe vehet az olvasó, azokról a bűntettekről számol be, amelyeket a kommunista hatalom több mint negyven évig titokban tartott, és amelyeket valamilyen oknál fogva a bársonyos forradalom utáni politika is szívesen elrejtene.