A ​tizenkettedik lánc + Egyedül vagyunk (3 kötet)

Kocsis István: A tizenkettedik lánc.
A drámaíróként ismert Kocsis István nagy vállalkozása ez a regény. Az „igazi”, a „teljes” Széchenyi István portréjának megrajzolására törekedett, valami sajátos kvintesszenciáját kívánta adni a Széchenyi írásaiból s az írások sorai közül kiolvasható eszmei, politikai, emberi lényegnek. A megszállottságig, a rögeszmésségig felfokozott felelősségtudat és az őrületig növekvő önvád jellemzi elsősorban Széchenyijét. Felelősségtudat Magyarország sorsáért, a nemzet felemelkedéséért és önvád azért, mert az ország tragédiájáért önmagát érzi felelősnek. Kocsis művét olvasva elhisszük, hogy nem volt történelmünknek még egy ilyen alakja (talán Petőfit kivéve), aki ennyire személyes sorsként, egyéni tragédiaként élte volna át saját magyarságát. Valami emberfölötti képessége volt rá, hogy előre lássa a jövőt, szinte babonásan hitt okozati összefüggésekben: ha a tizenkettedik láncot sikerül kifeszíteni a Hídon, a nemzet sorsa jóra fordul. Nem sikerült, a lánc elszakadt, minden elveszett. Egy hónap múlva Széchenyi mögött örökre bezárul a döblingi tébolyda kapuja, s egy évre rá a cári hadsereg betört az országba.

Surányi Miklós: Egyedül vagyunk 1-2.
két világháború közötti korszak méltán népszerű prózaírója, Surányi Miklós máig változatlan frissességű főművét Széchenyi Istvánról írta. Az Egyedül vagyunk „a legnagyobb magyar” életének lélektanilag és történelmileg egyaránt nagy távlatú regénye, melyet sokelemű életanyag, kivételes korismeret és művészi érvényű megformálás tesz izgalmassá és időtállóvá. Surányi Miklós nem folyamodott fölöslegesen a fikcióhoz, jól tudta, hogy Széchenyi életének igaz története a képzelet által felülmúlhatatlanul regényszerű, s a valóság iránti hűséget íróilag is a legcélravezetőbbnek látta. Így lett az Egyedül vagyunk – jórészt a Széchenyi-napló és a számbavehető dokumentumok anyagából – hatalmas ívű és lényegében pontos pályakép, s így lett külső és belső eseményekben gazdag tényregény – ellenállhatatlanul vonzó hitelességgel és sokszínűséggel. Az életet romantikus teljességvágyban és intenzitásban élő, húsvér figurával; a szerelmi kalandok, az érzéki föllobbanások és a tartós nagy szerelmek történetével; a vitalitás táguló köreivel; a föladat- és útkeresés, majd a tettvágy és cselekvés örömeivel és konfliktusaival; a bűntudat, az önvád és meghasonlás drámáival. Az a mód, ahogy Surányi Miklós bemutatja, hogy az életet könnyelműen élvező, kalandokból kalandba sodródó, jórészt külföldön élő huszár kapitányból – Stefferlből – hogyan lesz a legnagyobb magyar, hogyan lesz nagy sorsú, történelemformáló s népe jövőjéért az összeroppanásig szorongó államférfi, s hogyan válik emberileg is egyre megrendítőbben magányossá, az Egyedül vagyunk-ot a leghitelesebb és a legolvasmányosabb történelmi regényeink közé emeli.