Figyelem, figyelem...!
- 135 oldal
- Kötés: papír / puha kötés
- jó állapotú antikvár könyv
- Szállító: Oskola Antikvárium
Ez a kis könyvecske – a Figyelem, figyelem…! – egy színes zsebkönyvekből álló sorozat újabb darabja. Van előtte már három másik – a Benned van, a Kimondástól a megértésig és a helyem, helyed – mindegyik itt-ott-amott elhangzott, lejegyzett, megszerkesztett előadásaimból készült válogatás. Ez a könyv is több viszonylag új előadásból lett összeállítva. És ahogy összeraktam, észrevettem, hogy valamiképp mindegyik szöveg a figyelemről szól, pontosabban a figyelésről. Arról, ahogy a figyelés és szeretet összefügg. Mert a szeretetről sokféle formában esik szó. Hogy áradó és önzetlen és adakozó és cselekvő és áldozatkész, miegymás – vallási, erkölcsi, emberi, érzelmi, lélektani szempontból, még tudományosan is. Hogy a szeretet a legszebb emberi érzés, megváltás, megvilágosodás, megtisztulás, de nemcsak az érzésekben rejlik, az kevés, hanem a tettekben, az ember beszélhet róla sokat vagy érezhet szépeket, ha nem aszerint cselekszik – erről is sokat olvashatunk szentektől, mai guruktól, pszichológusoktól. És arról is, hogyan érhetjük ezt el, megtisztulással, elvonulással, böjttel, pozitív gondolkodással, meditációval, kommunikációs tréninggel, lelkigyakorlatokkal, vallásos megtéréssel, karitatív munkával és a többi, biztos sok mindent kihagytam.
Kevés szó esik azonban a mindennapok figyelméről. Annak hogyanjáról. Hogy az ember olyan, mint egy hangosbemondó: „figyelem, figyelem”, vagyis a ráfigyelésre figyel, vagy csak figyel. Elsősorban a megismerésért. Kevés szó esik arról, hogy a szeretet a leghétköznapibb tevékenységekben kezdődik, nem misztikus út vezet hozzá, hanem a mindennapokba rejtett figyelemből indul. A figyelésben rejlő megismeréshez nem kell semmi. Csak figyelni rá. Figyelni a figyelést. Nem a meg- és nem a ki- és nem az odafigyelést. Hanem a figyelemre épülő érzékelését a magamon kívül rejlőnek, hogy magamon belül is felfedezzem.
Ismertem egy idős házaspárt, akik több mint ötven éve házasok, túl vannak az aranylakodalmukon, nagyon sokat veszekednek nap mint nap, az egyikük a szénsavas ásványvizet szereti hidegen, a másikuk a buborékmenteset szobahőmérsékleten. Úgyhogy ha bármelyikük vásárol, akkor mindig kettőt vesz, egy menteset és egy savasat, és a szénsavasat beteszi a hűtőbe, hogy hideg legyen, a másikat pedig egy pohárral kiteszi az asztalra, hogy ne legyen hideg.
Köszönöm a figyelmet.
Bóna László