A szecesszió stílusjegyei a századforduló magyar és angol irodalmában

A szerző ebben a munkájában a szecesszió stílusjegyeit vizsgálja a 19. század második felében, valamint a századfordulón keletkezett eredeti angol nyelvű és magyar nyelvű irodalmi szövegekben. A vizsgált időszakból huszonegy magyar és nyolc angol író műveit, illetve azok stílussajátosságait elemzi az összehasonlító stilisztika módszerével. A magyar példák száma láthatóan jóval meghaladja az angolokét, aminek oka, hogy azok a művészek, akik a sajátosan angol szecesszió képviselői - az Aesthetic Movementhez tartozók - számszerűen kis csoportját alkotják a századvégi angol irodalomnak, s tevékenységük is időben meglehetősen korlátozott. Ugyanakkor a magyar századforduló és századelő szinte valamennyi írójára, költőjére jellemző volt az esztétizáló modernség, s ezen belül a szecesszió, eltérés csupán minőségben, intenzitásban, a stílushatás egy-egy alkotói pályán belüli hatásának időtartamában érzékelhető. Az angol és magyar szecesszió vizsgálata során az is világossá válik, hogy az azonosságok nem csak tipológiai egyezésekkel magyarázhatók, hanem érintkezésen alapuló, filológiaiag kimutatható motívumok vándorlásának is tanúi vagyunk. Ezen a vonalon a szerző az angol-magyar kapcsolattörténeti kutatásokat is gazdagítja eredményeivel.