Auguste Rodin

ELŐSZÓ
A Párizsi Szalon éves kiállításán 1898-ban, Auguste Rodin bemutatja két nagyméretű szobrát, A csók és a Balzac című alkotásokat. Rodin 58 évesen sikerei csúcsán áll. Ezek a művek arról tanúskodtak, hogy a művész a közelmúlt szakmai és magánéleti megpróbáltatásai után (nagy szerelme, Camille Claudel röviddel ezelőtt vetett véget kapcsolatuknak) töretlenül mer tovább álmodni. A csók ölelkező párja eredetileg a Musée des Arts Décoratifsnak a francia kormány által megrendelt monumentális kapuja - a Pokol kapuja néven vált ismertté - egy darabja volt. 1898-ra azonban már világossá vált, hogy a múzeum tervéből nem lesz semmi, jóllehet Rodin már több mint 20 éve dolgozott művén. A Párizsi Szalon kiállításának kedvéért a szobrász elhatározza, hogy kivesz egyes darabokat a kompozícióból, és azokat tömör márványból formázza meg. A monumentális Balzac-szobor sorsa hasonlóképpen viszontagságos. 1891-ben egy irodalmi társaság felkéri Rodint, hogy alkosson szobrot a nagy író tiszteletére. Hét év munkája után Rodin úgy dönt, hogy a majdnem kész művet a Szalon kedvéért kiállítja. Amikor a megbízók meglátják a szobor gipszbe öntött másolatát, azonnal szerződést bontanak a szobrásszal. A Szalonon kiállított mindkét mű erőteljes szexuális energiát sugároz. Stílusuk ugyanakkor nagyban különbözik - egyik a szerelmi egyesülés, az érzékiség, míg a másik a fensőbbséges, győztes férfiúi erő ábrázolása, amely nagyban foglalkoztatja ekkoriban Rodin fantáziáját. A két szobor közti különbség szembeötlő. Ahogy a mai szemlélő számára elképesztőnek tűnik, hogy ez a két kolosszális alkotás egyetlen ember keze munkája, a korabeli párizsi közönség is megrökönyödve állt a két mű előtt. A csók fehér, fényes márványból finoman kifaragott alkotás, az óriási méretű szerelmesek Rodin idealizált ábrázolásában már-már isteni fényben tündökölnek. A Balzac ezzel szemben kidolgozatlannak tűnő, sietősen gipszbe öntött, rendkívül visszataszító emberalak (a későbbiek során bronzból és márványból is készített változatokat a témára). A darabos profilok, az érdes felszín, a szobrásznak az anatómiai részletek iránti teljes megvetése láttán a néző szinte önkéntelenül visszahőköl. A csókban összefonódó párt Rodin a gyengédségtől átitatott csábítás játékának pózában örökíti meg. A két alakot Dante szerelmesei, Paolo és Francesca - az incestus miatt örök kárhozatra ítélt szeretők - ihlették. Itt még semmi nem látszik költőien kegyetlen sorsukból, bár Rodin a Pokol kapujához szánt későbbi változatain jóval sötétebben ábrázolja őket. A csókjelenetben a szerelmét szenvedélyesen ölelő nő játssza a kezdeményező szerepet. Vissza
TARTALOM
1. A Csók, 1888-1889 4
2. Pokol kapuja, 1880-1890/95 6
3. Pokol kapuja, 1880-1890/95 7
4. Táncmozdulat 8
5. A tékozló fiú, 1886 körül 9
6. Rose Beuret, 1890 körül 10
7. Victor Hugo, 1883 11
8. Fiatal nő torzója, 1910 12
9. Lépő ember, 1900-1907 13
10. Paolo és Francesca, 1886 körül 14
11. Fugit Amor, 1884 körül 15
12. Balzac dominikánus öltözetben, 1892-1895 17
13. Örök tavasz, 1884 18
14. Ébredés, 1887 körül 19
15. A gondolat, 1886 20
16. Heléne de Nostitz, 1902 körül 21
17. A szép fegyverkovácsné, 1887 körül 22
18. Guggoló nő, 1881-1882 körül 23
19. Adéle torzója, 1882 24
20. Adéle torzója, 1882 25
21. A búcsú, 1892 26
22. Törött orrú férfi, 1894 27
23. Bukott angyal, 1895 29
24. Leányrablás 30
25. Az "Eleső ember" korinthoszi talapzaton, 1885 körül 31
26. A Danaida, 1889 körül 32
27. Az ifjú édesanya, 1885 34
28. Szép vagyok, 1882 35
29. Krisztus és Mária Magdolna, 1894 36
30. Isten keze, 1896 37
31. Írisz, az istenek hírnöke 1890-1891 39
32. Fegyverbehívás, 1879 40
33. Éva a Pokol kapujánál 41
34. Pokol kapuja - részlet 42
35. Pokol kapuja - részlet 43
36. Pokol kapuja - részlet 44
37. Ülő, kezével a haját igazgató meztelen nő felsőteste 46
38. Törökülésben ülő női akt 47
39. Hason fekvő női akt 48
40. Ülő szapphói pár, 1910 körül 49
41. Hátrahajló, hosszú hajú női akt 50
42. Kambodzsai táncosnő, bal lábára támaszkodva, felemelt karokkal és arca felé visszahajló kézfejekkel, 1906 körül 52
43. Kambodzsai táncosnő, jobb lábára támaszkodva, bal kezét a csípőjén tartva, 1906 53
44. Érckor, 1877 55
45. Rajz 56
46. Éva és a kígyó 58
47. Fekvő szapphói páros egy szerencsekerék társaságában 59
48. Salammbó 60
49. Hátán fekvő női akt szemből, felhúzott és széttárt lábakkal 61
50. A szerelem temploma 63
51. Az égő csipkebokor 64
52. Két ölelkező nő 65
53. A vihar 63
54. Victor Hugo mellszobra, 1883 67
55. Calais-i polgárok, 1889 68
56. Calais-i polgárok, 1889 69
57. Három árny, 1886 előtt 71
58. Gondolkodó, 1880-1881 72
59. Balzac, "C" akttanulmány, 1892-1893 73
60. Bronzkor, 1877 74
61. Keresztelő Szent János, 1880 75
62. A katedrális, 1908 77
63. Rodin a műtermében, ismeretlen szerző fényképfelvétele 78