Schaár Erzsébet (nagy magyar mesterek)

Schaár Erzsébet Budafokon, 1908-ban született és Budapesten, 1975-ben halt meg.Szobrász, Munkácsy-díjas (1962), érdemes művész (1972). Mestere Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. 1932-ben elnyerte a fiatal művészek Szinyei-díját. 1935-ben házasságot kötött Vilt Tibor szobrászművésszel. Pályája kezdetén karakteres portréival tűnt fel. Első igazi értékelője Ferenczy Béni szobrászművész volt. A negyvenes évek végén készült kisméretű fa reliefeket a hatvanas évek elején a térbe ékelődő, némileg Giacometti szobraira emlékeztető figurák követték. Ugyancsak a hatvanas évek elején keletkezett szobrainak egy másik csoportja is: ágyban fekvő nőalakok, szerelmespárok, földön heverő halott katonák. A hatvanas évek közepétől egyre következetesebben próbálta az építészeti elemek - falak, ajtók, ablakok - segítségével megidézni azt a teret, amelyben az ember napi tevékenysége zajlik. Ekkortól használta munkájához a könnyű műanyagot, a hungarocellt, amely lehetővé tette számára, hogy elképzeléseit nagyobb léptékben, életnagyságú méretekben megvalósíthassa. Az általa építészeti elemekkel határolt térben az architektúra és figura kapcsolata lezárt és végleges. Ugyanakkor kompozícióiban mindig jelen volt a véglegességnek és a minden lehetségesnek a feszültsége. 1974-ben Székesfehérvárott mutatta be új kompozícióját, az Utcát, mely képletesen és valóságosan is összefoglalója művészi pályájának: terein, falai között, ablakai mögött helyet kaptak és egymásra találtak az utolsó években készült figurák éppúgy, mint a megelőző évtizedek tudósokról, politikusokról, művészekről mintázott portréi. Életében számos köztéri szobrát állították fel Budapesten, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Tihanyban és másutt. - Művészi hagyatékának jelentős részét a székesfehérvári István király Múzum őrzi. Számos műve található a Magyar Nemzeti Galériában, a Janus Pannonius Múzeumban Pécsett s több jelentős hazai és külföldi köz- és magángyűjteményben.