The price, the currency, the delivery time and mode is depends on the selected country.
Kelecsényi Kristóf
Az Országház szobrai
Országház Könyvkiadó, 2017
- 116 oldal
- Kötés: füles, kartonált
- ISBN: 9786155674112
A 19. század második felének meghatározó építészeti stílusa, a historizmus a korábbi korok felé fordult, inspirációt ezekből merített. Az 1860-as évektől az itáliai előképekből táplálkozó neoreneszánsz határozta meg az épülő főváros képét két és fél évtizeden át. A stílus hegemóniájának megtörésében nagy szerepe volt, hogy 1883. április 22-én az állandó országház pályaterveinek elbírálása nyomán a pályázatra beadott egyetlen neogótikus terv szerzőjét, Steindl Imrét bízták meg a tervezéssel. Az építész gótikus stílus iránti vonzalma találkozott a bírálóbizottság nagy tekintélyű politikus tagjának, Andrássy Gyulának az angol parlamentarizmus és a Temze-parti Parlament iránti rajongásával és egyesek olvasatában a magyar történelem dicső korszakát, a középkort idézte meg.
Szobrászati szempontból az ismert pályatervek közül Steindl Imréé volt az egyik legszerényebb, azonban a terv fejlődésével az Országházban és homlokzatán végül 242 egész alakos emberábrázolás gyűlt össze. Habár a szobrokat művészi minőségük miatt számos kritika érte, az általuk megtestesülő képi program összetettsége és gazdagsága révén figyelemre méltó részét képezik az Országháznak.
Jelen kötetben a Ház eredeti figurális szobrászati díszítését tárgyaljuk, az elmúlt bő egy évszázad alatt létesült emléktáblákat és egyéb plasztikákat nem. A témájuk szerint egységet képező szoborcsoportokat külön-külön, előkészítésük megkezdése szerinti időrendben mutatjuk be. Az előzmények ismertetése után elsőként a kupolacsarnokban elhelyezett uralkodói panteonról, azután a homlokzatokon sorakozó fejedelmek, királyok, történelmi személyek szobrairól, majd a belső díszítés szakmákat és erényeket megjelenítő alakjairól lesz szó, végül pedig Ferenc József és Erzsébet királyné fel nem állított emlékművéről.
Szobrászati szempontból az ismert pályatervek közül Steindl Imréé volt az egyik legszerényebb, azonban a terv fejlődésével az Országházban és homlokzatán végül 242 egész alakos emberábrázolás gyűlt össze. Habár a szobrokat művészi minőségük miatt számos kritika érte, az általuk megtestesülő képi program összetettsége és gazdagsága révén figyelemre méltó részét képezik az Országháznak.
Jelen kötetben a Ház eredeti figurális szobrászati díszítését tárgyaljuk, az elmúlt bő egy évszázad alatt létesült emléktáblákat és egyéb plasztikákat nem. A témájuk szerint egységet képező szoborcsoportokat külön-külön, előkészítésük megkezdése szerinti időrendben mutatjuk be. Az előzmények ismertetése után elsőként a kupolacsarnokban elhelyezett uralkodói panteonról, azután a homlokzatokon sorakozó fejedelmek, királyok, történelmi személyek szobrairól, majd a belső díszítés szakmákat és erényeket megjelenítő alakjairól lesz szó, végül pedig Ferenc József és Erzsébet királyné fel nem állított emlékművéről.
