Könnyű emlékek hová tűntetek? - Tanulmány a XX. századi emlékkönyvkultúráról

Az emlékkönyvek története fél évezredet ölel fel. Jelen tanulmány az utolsó száz év emlékkönyv-kultúrájának bemutatására vállalkozik. Vizsgálati módszere folklorisztikai szemléletű. Kiindulópontja, hogy az emlékkönyvkultúra a XX. században a folklór létmódja szerint egzisztált, ezért vizsgálata a folklorisztika módszereivel releváns eredményeket hozhat.

A folklorista szerző két évtizede foglalkozik az emlékkönyvvel és emlékverssel, mint kulturális jelenséggel. A témát épp annak a történeti folyamatnak a végigkísérése teszi a modern folklorisztikai és művelődéstörténeti kutatás számára izgalmassá, ahogyan férfiak (diákok) által írott „magas” kultúra-termékből, az album amicorumból egyre fiatalabb leányok divatos, nem egyszer tréfás szokásává válik. Az emlékkönyvbe írt emléksorok, -versek komoly vagy tréfás „életvezetési tanácsaikkal” azt a korszellemet, morális modellt, normarendszert is tükrözik, azt a nyelvi és stiláris hagyományt is őrzik, amelyben születtek. Az emlékversek témája és tartalma gyakran ellentétbe kerül az illusztrációs (képi) anyaggal, használójának társadalmi helyzetével, életkorával és a megváltozott korszellemmel is. Következésképp még érdekesebb felfejteni és értelmezni azokat a mentális és művelődéstörténeti folyamatokat, amelyek létrehozzák az emlékezésnek és nevelésnek ezt a speciális formáját, illetve visszatükrözik ezek változásait.