A gyászolásra képtelenül

A Mitscherlich házaspár könyve 1967-ben Németországban a náci múlttal való szembenézés első nagy hullámát vezette be. Felszabadító erővel hatott azokra a német fiatalokra, akiknek elegük volt az akkori német társadalom morális eltompultságából és az anyagi jólétbe való belefeledkezéséből.
Mitscherlichék szociálpszichológiai elemzése szemléletesen mutatja be, hogyan függ össze mindez a,,szeretet német módjával". Az elnyomáson alapuló nevelés által infantilizált és az első világháború elvesztése miatt traumatizált németek gyermeki csodavárással fordultak a minden bajukra megoldást kínáló gigantikus apafigura, Hitler felé. Őt vakon követve elhallgattatták lelkiismeretük szavát és minden felgyűlt agressziójukat a vezér által bűnbakként megjelölt csoportokra - a zsidókra, cigányokra, a rendszer ellenségeire - zúdították.
A német lakosság többsége a súlyos vereség hatására sem szembesült a kollektív bűnnel, hanem elhárító mechanizmusok - tagadás, elfojtás, kivetítés, meg-nem-történtté tevés - bevetésével próbált emelt fővel fellépni egy virágzó gazdaságú új Németország polgáraként. Mitscherlichék elemzése megmutatja, milyen következményekkel jár az, ha emberek tömegei elkerülik a saját lelkiismeretük, felettes énjük helyére állított diktátor bukásának meggyászolását. Emiatt nem néznek szembe saját múltbeli bűneikkel sem, és nem gyászolják meg a koncentrációs táborokban iparszerűen elpusztított ártatlan emberek millióit sem. Végső soron az erkölcsi felnőtté válás elől menekülnek el. Az ár, amit fizetnek ezért, egyfajta infantilis eltompultság.
A német polgárok jó része átszenvedte magát a múlt bűneinek reális számbavételén és a következtetések levonásán. Ezért tekinthető ma Németország Európa egyik legtoleránsabb nemzetének. Magyarországon még nem tartunk itt. Ezért olyan fájdalmasan időszerű ma magyar környezetben Mitscherlichék elemzése.