A földre hullt sárkány I-II.

„A terepet csupán két fegyver torkolattüze világította meg. Topáz lüktetésük sárgára festette a gépekből elősüvítő gőzfelhőket. Újabb idegenek rontottak elő a szerkezetek közti hasadékokból.
– Azt a kurva… – Lawrence arrébb gördült. Hagyta a fenébe a pisztolyt, és a karabély után nyúlt.
– Hányan vannak? – rikoltotta Kibbo.
– Hol?
– Mi lett a világítással?…”

Gyermekként Lawrence Newtonnak az volt az egyetlen vágya, hogy csillaghajóra szálljon és felfedezze a galaxist. Ám a huszonnegyedik századi Amethi telepesvilágán rossz helyen és időben született, hisz az emberi űrrepülés korszaka a végéhez közeledik. Így sok más lázadó kamaszhoz hasonlóan ő is elszökik otthonról. Húsz évvel később egy félkatonai szakasz parancsnoka egy másik világ elleni invázióban. A megmaradt néhány csillaghajót birtokló óriáscégek cinikus módon „kintlevőség-behajtásnak” nevezik ezeket a hadjáratokat, de a valóságban egyszerű kalózkodásról van szó.
A nyugtalanítóan hatékony ellenállás támadásainak kereszttüzében Lawrence meghall néhány kósza történetet a Lehullt Sárkány Templomáról, és arról a különös szektáról, mely ott uralkodik, s mely mesés kincseket birtokol. A katona fejében pedig megfogan a terv, és egy felettébb kockázatos magán-akcióba fog…
A földre hullt sárkányban Peter F. Hamilton ismét megmutatja univerzumokat átfogó képzelőerejét, szikrázó technikai újítókészségét és történetmesélő tehetségét, mindazt, ami korábbi könyveit is nemzetközi sikerré tette.