A ketyegő gyertya esete (Sárközy Elga fordítása)

Miért is olyan üdítő szórakozás a bűnügyi irodalom már-már klasszikusának ez az "esete" is?
Mert benne a jó krimik összes klasszikus eszköze, fogása: rejtélyes emberrablás, kedélyes pókerjátszmák, egy rendőrfőnök, aki sikertelen, egy államügyész, aki gyanús, egy gyanúsított főhős, aki végül megnyeri a nyomozás pókerjátszmáját, szerencsével is, rámenős merészséggel is, és megvan a kettős gyilkosság, a gyilkos kés, a végső megoldás bizonyítékául pedig egy áruló gyertya, amelynek a szórakoztató irodalomban lehet és szabad akár ketyegnie is... És hogy ebben a regényben nemcsak az igazság győz, a műfaj szabályai szerint, hanem a korrupciókra, csalásokra, közéleti üzelmekre szintén fény derül: az a többlet, a "már-már klasszikus" bűnügybonyolító ráadása abból a nagyon is "klasszikus" USA-tárgykörből, hogy mi mindentől halnak a gyilkosságok áldozatai, mitől ketyeg végül még egy gyertya is.