Ne mozdulj!

Tényleg téged szerettelek? Vagy csak arra vágytam, hogy szerelemmel ajándékozzon meg a sors, és még most is vágyom erre? Újra visszatérek a világba, és nem számít, hogy a vágyakozástól esetleg úgy sajog majd a szívem, mint egy fog az elsorvadt fogínyben. Mindenki mögött ott táncol az elfelejtett múltja. Nézlek, és tudom, hogy mire tanítasz, Arra, hogy a bűnökért bűnhődni kell. Lehet, hogy ez nem vonatkozik mindenkire, de ránk biztosan. Mert azzal a gyerekkel együtt magunkat is elveszítettük.