Győztes ölelés

Jennifer ​​Blake ezúttal is elkápráztatja olvasóit könyvének fordulatos cselekményével, hiteles korrajzával, markáns figuráival, akik sohasem futamodnak meg, ha érzelmekről van szó, s minden viszontagságon át követik lángoló szenvedélyüket.
A gyönyörű, büszke, elkényeztetett francia lány és az ír származású, hódító spanyol ezredes kapcsolatában az érzelmek szinte teljes skálája felvonul: jelen van benne a tehetetlen gyűlölet, a kiszolgáltatott szenvedély, a szinte már fájdalmas testi vágy, de a sokáig titkolt gyöngédség és az életre szóló, tiszta, igaz szerelem is. Miközben az olvasó életveszélyes kalandok során át követi a regény 18. századi hőseit, mindvégig izgulhat azon, vajon mi lesz a sorsa ennek a rendkívüli szerelemnek.
Félicité Lafargue, az aranyhajú, bársonyos tekintetű ifjú szépség, a társaság kedvence békében és boldogan él gazdag kereskedő apjával, valamint mostohafivérével egészen addig, míg 1769-ben a spanyolok meg nem szerzik a franciáktól Louisianát. New Orleans hazafias érzelmű lakói titokban lázadást szítanak a betolakodók ellen, akik azonban hamar leleplezik az összeesküvést, és szigorú megtorlást helyeznek kilátásba. A megmozdulás vezetőit börtönbe vetik.
A bájos Félicité is egyesül marad kedvenc szobalányával, Ashantival, mivel édesapját és Valcour nevű mostohatestvérét szintén lázadónak kiáltják ki. A lány képtelen tétlenül szemlélni az eseményeket, ezért fölkeresi a spanyol kormányzó első emberét, és a segítségéért folyamodik. A fiatal, igen jóképű, ír származású ezredes azonban megvesztegethetetlennek bizonyul, ennek ellenére neki is megvan a maga gyöngéje, még ha egyelőre minden igyekezetével titkolja is. A lánytól, aki első látásra lángra lobbantotta az érzékeit, csupán azt kéri, segítsen neki végrehajtani a kormányzó parancsát, és töltsön el vele minden nap néhány órát nyilvános helyen, hogy ezzel megkezdődhessék a barátkozás vagy legalább a békekötés a spanyol hódítók és New Orleans lakosai között.
Félicité még ebbe is igen vonakodva egyezik bele, attól fél, hogy honfitársai árulónak fogják tartani, de édesapja kedvéért meghozza ezt az áldozatot. Nem is sejti, hogy az események különös alakulása folytán ennél sokkal többet kell majd fizetnie Morgan McCormack ezredesnek, ráadásul anélkül, hogy Olivier Lafargue-ot sikerülne megmentenie (bár ez, mint a későbbiek során kiderül, egyáltalán nem azon múlott, hogy az ezredes megszegte volna az ígéretét).
Édesapja rejtélyes halála után Félicité kilép a méltatlan kapcsolatból, melybe az ír származású spanyol zsoldos erőszakkal kényszerítette, és csatlakozik mostohabátyjához, a fogságból megszökött Valcour Murat-hoz, aki azt ígéri neki, hogy Franciaországba viszi. A fiatal lány azonban hamarosan ráébred, hogy egy kalózhajóra került, és olyan viszontagságok várnak rá, amilyeneket még álmában sem képzelt volna soha. A fiúruha átmenetileg megvédi őt a kiéhezett, durva matrózok szexuális zaklatásaitól, Valsour könyörtelen támadásaitól azonban korántsem. Félicité kétségbeesve döbben rá, hogy a „bátyja” egyáltalán nem testvéri érzelmekkel viseltetik iránta. Szerencsére a szobalánya tudja a módját, hogyan tartsa távol ezt a szemérmetlen tolakodót az úrnőjétől, s egészen addig nem is történik nagyobb baj, míg egy szép napon a szegény kis Ashanti el nem tűnik.
Félicité ettől fogva egészen magára marad, kiszolgáltatva Vacour Murat kegyetlen terveinek. Amikor feltűnik a közelben Morgan McCormack hajója, a lány lesz a csalétek, mellyel a volt ezredest fogságba ejtik.
Újra találkoznak hát a kalózok szigetén… Vajon milyen új kapcsolat alakult ki közöttük? Hány viszontagsággal, sőt életveszélyes helyzettel kell megbirkózniuk, hány félreértést kell eloszlatniuk, mire minden körülmény tisztázódik?