Új beszélgetések (Saját képpel)

Fekete-fehér fotókkal illusztrált.

TARTALOM:

Ajánlás 5
Előszó 7
Agárdy Gábor: Halálra ítéltettünk 9
Alföldi Róbert: Csomó nézőt szereztem a színháznak 13
Andorai Péter: Igazi vándorszínész vagyok 18
Babarczy László: Klikkeknek nem vagyok tagja 22
Baló György: Célszerű lenne új televíziót csinálni 27
Ez féllábas és beteg televízió 33
Bálint András: Valami eltört a színházi szakmában 39
Bárdos András: Szeretett műfajom halott 44
Básti Juli: Békülőfélben vagyok a világgal 49
Betlen János: Becsületes munkát végeztem 52
Bíró Eszter: A rút kiskacsa sok mindent megtanult 57
Bodó Viktor: Habzsolási vágy ég bennem 66
Bozsik Yvette: Most mindenki mindenen felháborodik 71
Czeizel Endre: Időben kellett volna lelépni 75
Csákányi Eszter: Magam előtt loholok 81
Darvas Iván: Jóval naivabb voltam a kelleténél 85
Eperjes Károly: Aki nem politizál, bűnt követ el 91
Eszenyi Enikő - Milán Mikulcik: A két munkamániás 96
Farkasházy Tivadar: Azt hiszik, az embereket elbutították 101
Fábry Sándor: A néző és a komfort 106
Frei Tamás: A magam ura vagyok 110
Friderikusz Sándor: A politika mindent a markában tart 115
Van eszem, erőm, szaktudásom és kitartásom 120
Gaál István: A művészet uralma örök 126
Galambos Erzsi: A színház az én kábítószerem 130
Garas Dezső: Megüt a hiábavalóság szele 133
Gálvölgyi János: Habostorta-korszakban élünk 137
Gothár Péter: Az álmaink vannak tilosra állítva 141
Gryllus Dorka: Nem akarok görcsösen bizonyítani 144
Havas Henrik: Azt gondolom, sikerült középen maradnom 148
Harsányi Gábor: Idősebb korban a dicsfény halványul 153
Horvát János: Törvénysértés történt 158
Jakupcsek Gabriella: Férfiaknak könnyebb a szakma 163
Jordán Tamás: Soha nem akartam színházigazgató lenni 169
Juszt László: Megszüntetett barátfelvétel 179
Kamarás Iván: Egy "művészsztár" dilemmái 185
Kerényi Miklós Gábor: Az operett ne az emlékről szóljon 190
Kereszty Gábor: Nem lesz kivételezett 194
Kern András: Kötéltánc 199
Király Linda: Közölték, válasszak más pályát 203
Kishonti Ildikó: A szürkék ne kalákában gyalogoljanak 206
Kolosi Péter: A valóságshow-nak most nincs alternatívája 211
Koltai Róbert: Itt szigorúan tilos ciánozni 216
Koltai Tamás: A színházért szövi a hálót 228
Komlós Juci: El vagyok kényeztetve 234
Kováts Adél: Őrizni a céh becsületét 239
Mácsai Pál: Elszíneződött a terhességi teszt 244
Moldova György: Orvos orvosnak farkasa 249
Moór Marianna: Történet a lapátról és a Kossuth-díjról 256
Nagy Bandó András: Soha nem voltam szokványos humorista 260
Németh Sándor: Egy utolsó mohikán 264
Ónodi Eszter: Kamaszlányból valamennyire érettebb emberré váltam 268
Pálffy István: Nagyon szűk az ösvény 274
Pesty László: A félelem az egyik legfontosabb testrészünk 280
Pintér Dezső: Egy végvár harcosaként vagyok elnök 286
Rangos Katalin: A politika elküldhet a francba 292
Rózsa György: Nem kapcsoltam időben 297
Schilling Árpád: Aki nem hiszi, hogy megkapja a Nemzetit 300
Sváby András: Kicsit antitévés vagyok 305
Szabó Stein Imre: Semmivel sem hazudok többet, mint bárki más 310
Szarvas József: Arcom van, de nevem még nincs 314
Szebeni András: Nem kezelik helyén a képet 318
Szilágyi János: Minden buli alapon megy 322
Szulák Andrea: Nem akarok olcsó sikert 327
Tompa Gábor: A magyarországi színház elveszett lelke 331
Tordai Teri: Igazán tudom, mi az a másság 336
Törőcsik Mari: Fölépült és kész 341
Trill Zsolt: Itt sem vagyok, meg otthon sem 346
Udvaros Dorottya: "Félrehúzódva üldögélek" 349
Valló Péter: Az igényesség választása vállalkozás 354
Varnus Xavér: Tehetséges muzsikus vagyok 358
Vágó István: Nézettség és nézetkülönbségek 364
Vidnyánszky Attila: Magunkban is próbáljuk tartani a hitet 369
Vitray Tamás: Mindenki önmagáért zokog 374
Zsámbéki Gábor: A fenét volt minden siker a kezdeteknél 378
Zsótér Sándor: Nehéz velem dolgozni 382