Napidő HÚSZ PORTRÉ-SZERKESZTŐ Matolcsi-Papp Zoltán (Saját képpel)

FÜLSZÖVEG
Volt egyszer egy könyvem - Holdidő - amelyben szemügyre vettem a múlt ezüstkék fényében villódzó és emlékezetem útvesztőjében gomolygó férfiakat és nőket, akikkel formáltuk és alakítottuk egymást. Most az élőket - kettő kivételével, akik munka közben átléptek a létezés egy másik szintjére, - hívom találkozásra, a még sugárzó, ámbár alkonyodó Napidőben.
Élőkről írni kockázatos. "Ez nincsen egészen úgy" - fogják mondani. S én - Füst Milán nyomán - azt felelem: "Persze, semmi sincsen egészen úgy". Mert ezek az írások nem róluk szólnak, hanem magamról. Arról, hogy ők hogyan élnek bennem. Az én lelkem torzulásainak mentén torzul az ő képük is, ez elkerülhetetlen. Ezért kérem, hogy ne igazítsanak helyre. Senkit sem akartam megbántani.
TARTALOM
Bevezető 5
A Napidő felé: egy félős macika 11
Arcok alkonyati fényben 21
Zseni félárnyékban (Szabó István) 28
Buddharakkita Teyra és doktor Puranik 37
Zalai István balladája 48
A titkos beavatott (Feuer Mária) 51
Kisfiú nagy cipőben (Orbán Viktor) 61
A szent kókler (Müller Péter) 70
Az aranyember (Erdős Ákos) 78
Észrevétlenül a világhír felé (Groó Diana) 86
Muzsikusportré (Kozma András) 92
A mosolygó tigris csendessége (Hunyady György) 100
Már nem öröm... (Gyarmati Andrea) 108
Isten komédiása (Donáth László) 116
A király barátja (Horn Gyula) 125
A soproni boszorkány (Acél Ilona) 141
Aere perennius... (Varga Zoltán) 152
A zseniális üresség (Láng Tamás) 169
Cserbenhagyottak (dr. Bellák Ervin és dr. Láng György) 179