A Medgyessy-talány

A kormányfő bukásának, illetve megbuktatásának rendkívül széles skálájú okozati összefüggéseit Csizmadia Ervin jól érhető rendszerbe foglalva, magyar és nemzetközi környezetbe ágyazva elemzi. A neves szerző a baloldal előtt álló új és nehéz kihívásokat, valamint a kormányzás tapasztalatait, tanúságait nemcsak átfogóan értelmezi, de külön kötetben egy exkluzív maratoni interjú keretében a volt kormányfő véleményét, interpretációját is közli a magyar demokrácia egyik legizgalmasabb időszakáról. "Elképzeltek maguknak egy miniszterelnököt" Csizmadia Ervin interjúja Medgyessy Péterrel: Medgyessy Péter: A szegény, derék baloldali-liberális magyar értelmiség megrekedt a nyolcvanas évek reformretorikájánál. Nekik ugyan borzasztóan nagy szerepük volt a rendszerváltozás egész hátterének megteremtésében, de ezek az emberek mégis megrekedtek a nyolcvanas években. Kötöttek egy megállapodást... Csizmadia Ervin: Ez súlyos megállapítás megint, tudja? Medgyessy Péter: Természetesen. Megint nem fognak szeretni. Kibírom. Az első néhány hónaptól eltekintve nem különösebben kedveltek, mert mindig egy picit kilógtam a sorból, picikét mindig mást gondoltam vagy mást képviseltem. A Medgyessy-talány. A nemzeti középtől (a) végig: Medgyessy Péter - sok tekintetben kamikaze - kormányzása az MSZP történetében először nem elnyomta, hanem lehetővé tette a személyi alternatívakiérlelődését. Természetesen tudom: nagyon sok minden más is szerepet játszott az események folyásában, többek között az az európai trend, amely szép lassan felőrölte az idősebb politikusgeneráció kormányfőit és helyükre fiatalabbakat állított. Medgyessy nyilván nem akart a lengyel Miller és a cseh Spidla sorsára jutni, de ha figyelembe vesszük az orbáni kihívás mértékét, valamint a szocialista párton belüli végső erjedést, azt kell mondjuk: politikai bukása elkerülhetetlen volt. - És az MSZP 2004-ben éppen ezáltal kap lehetőséget arra, hogy méltó és egyenrangú vetélytársa legyen a Fidesznek. Annak a Fidesznek, amelyről sokáig a szocialisták gondolták azt, hogy nem méltó és nem egyenrangú vetélytársa az MSZP-nek. Ennek a politikai bukásnak a legfőbb hozadéka az lehet, ha a baloldalt nem pusztán csak választások nyerésére alkalmas párttá teszi (hiszen arra eddig is alkalmas volt), hanem egy értékelvű politizálás letéteményesévé is. Egy ilyen megújult baloldal lehet a garancia arra, hogy megkezdődhessen az értékek tisztázó vitája. Mindaz, ami az elmúlt másfél évtizedben elmaradt. Ha Medgyessy Péter bukása ebben a tekintetben új korszakot nyit, akkor működése nem volt hiábavaló; ha minden ott folytatódik tovább, ahol augusztusban abbamaradt, akkor a politikai elitnek érdemes tovább tűnődnie: miért is van ez így?