A második hajdúböszörményi szitula és kapcsolatrendszere - Studia Oppidorum Haidonicalium XIII.

A második hajdúböszörményi szitula és kapcsolatrendszere című kötet a STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM XIII. köteteként a Hajdúsági Múzeum és az ELTE BTK Régészettudományi Intézet közös kiadásában jelent meg. A kötet a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeumban 2017. február 8-án megtartott „Áldozat?! Nyomozás egy újonnan előkerült késő bronzkori edény ügyében” című konferencia előadásaiból készült tanulmányokat tartalmazza. A tanulmánykötet központjában az a késő bronzkori szitula áll, amely egy sikeres rendőrségi nyomozás lezárása után került a Hajdúsági Múzeum gyűjteményébe, amely a Magyarországon eddig megismert késő bronzkori edények egyik legszebb darabja.

A kötetben található cikkek három témakör köré csoportosulnak. Az első nagy témakör magával a tárggyal, a szitulával foglalkozik. A kötet első fejezetében a tárgy előkerülési körülményeiről, az 1858-ban előkerült böszörményi kinccsel megfigyelhető esetleges kapcsolatáról, a készítési technikájáról, használati módjáról, elemanalitikai vizsgálatáról, a restaurálási munka kihívásairól, valamint a tárgy előkerülési helyének, azaz a Csege-halom környezetének régészeti topográfiai kutatásának eredményeiről olvashatunk.

A második témakör tágabb kitekintést ad a böszörményi kincs és a második hajdúböszörményi szitula lelőhelyének környezetéről. Itt kerül ismertetésre a Csege-halom közelében található zeleméri földvár geofizikai kutatásának eredménye, amely bizonyítja a bronzkori erődítés összetett rendszerét. Ebben a fejezetben szerepel még két olyan, Hajdúböszörmény határában előkerült, késő bronzkori leletegyüttes bemutatása, amelyek jelentős szereppel bírnak a Csege-halom közvetlen környezete bronzkori történetének értelmezésében.

A harmadik témakör a szitula készítésének és földbe kerülésének korát mutatja be. A harmadik fejezetben kapott helyet a dél-alföldi késő bronzkori földvárak erődítési rendszerének; a bronzedény legközelebbi párhuzamaként értelmezhető pócspetri szitula, valamint a hajdúböszörményi depóhorizontba sorolható, a romániai Szatmár megye területén előkerült kincsegyüttesek ismertetése. Az Alföld területén ennek a korszaknak a hajdúböszörményi típusú depók mellett a másik meghatározó régészeti jelensége a Gáva-stílusú kerámiaművesség. Ehhez a kerámiastílushoz kötődő újabb régészeti eredmények összefoglalása is szerepel ebben a fejezetben.