Kán kán-kán - Önmegtartóztató útinapló Vámbéry földjéről

Az iszlám szélsőségeseiről egyre hírhedtebb térséget mutat be a szerző átfogó, de laza stílusban megírt, elsősorban fiataloknak szóló munkája. A Közép-Ázsia szovjet utódállamainak, főként Üzbegisztánnak a jelenét ismertető mű keresztmetszetét kínálja mindannak, amibe több mint fél év ott-tartózkodás alatt bepillantást nyerhet a kíváncsi érdeklődő: felvázolja a régió felértékelődő szerepét, politikai helyzetét, etnikai kapcsolatrendszerét, az iszlám vallás térnyerését, ugyanakkor nem hallgatja el a mindennapok báját, illetve nyomorát, a fiatalok életmódbeli változásait, ezen belül pedig a szexuális forradalom kiteljesedésének mibenlétét sem. A dunaszerdahelyi szerző annak apropóján is vállalkozott tapasztalatainak, élményeinek írásba foglalására, hogy városának leghíresebb polgára, az éppen 90 esztendeje elhunyt orientalista Vámbéry Ármin ugyancsak tudósított Közép-Ázsiáról. Jarábik egymás mellé állíja a nagy utazó benyomásait és saját élményeit, ezáltal is elősegítve Vámbéry örökségének népszerűsítését, valamint hozzásegítve az olvasót a rejtelmes Közép Ázsia megismeréséhez. A világhírű Kelet-kutató nyelvész, illetve az életművész project manager sorsa között alig van átfedés. Annyi azonban bizonyos: Vámbérynak dervisruhát kellett öltenie belső-ázsiai utazása során, hogy ép bőrrel megúszhassa vakmerő kalandját, Jarábik Balázsnak pedig évszázaddal később minden követ meg kellett mozgatnia, hogy egy amerikai alapítvány munkatársaként a demokratikus eszmék terjesztése miatt ne utasítsák ki az önkényuralom jegyeit magán viselő Üzbegisztánból.