Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Katalógusa

A kiadói papírborító szélei, sarkai enyhén kopottak szakadozottak, a borító hátul felül balra enyhén megtört. Belül a könyvtest elvált a borítótól, de miután hátul még nm, így nem jár ki. Fekete-fehér fotókkal illusztrálva. Nyomtatta a Stephaneum nyomda Budapest.
ELŐSZÓ
Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár nem foglalja magában az esztergomi székesegyház összes művészi és történeti ingó kincseit, hanem általában csak a liturgikus használatban volt vagy lévő egyházi ötvöstárgyakat és szövetneműeket, amelyek nemes anyaguk, művészi értékük vagy régiségük miatt múzeális célt is szolgálhatnak. Eredetileg az összes tárgyakat praktikus célból, istentiszteleti és ájtatossági használatra csináltatta vagy szerezte az Egyház. Vagy állandó helyen állottak a templomban, vagy a sekrestyében őriztettek, ahonnan időnkint vették elő használatra. Székesegyházakban, ahol értékesebb felszerelés volt a sekrestyében, a sekrestyét kincstárnak is hívták. De a kincstár a legújabb időkig csak őrzőhelyet, raktárt jelentett. A múzeumi jelleg, vagyis a művészi és történeti tárgyaknak oly elhelyezése, hogy használaton kívül is megszemlélhetők legyenek s a látogatóközönségre bizonyos nevelőhatást gyakoroljanak, csak 1886-ban járult a kincstár fogalmához, amikor Simor János prímás az esztergomi Bazilika egyik termét páncélszobává alakíttatta át s abban a liturgikus használatból már kivont régi, értékes műkincseket, valamint a még időnkint használt, de egyébként kiváló tárgyakat üvegezett tárolókban közszemlére tétette