Üstököst látni

A 16-17. században megszaporodtak a különböző égi vagy annak vélt jelenségekről szóló beszámolók. A levelezésekben, naplókban és egyéb kéziratos feljegyzésekben fennmaradt leírásokon túl óriási mennyiségi növekedést láthatunk a nyomtatott könyvek vizsgálatakor. Ezek a szövegek műfajukból eredendően rövid terjedelmű, alkalmi jellegű traktátusok, s tudománytörténeti szempontból igen változatos képet mutatnak. Találunk közöttük olyanokat, melyek komoly adalékokkal szolgálnak a 16. században fogant új tudományos világkép elterjedéséhez (elég itt a neves dán csillagász, Tycho Brahe üstököselméletére vagy hogy a katolikus püspökből lett unitárius gondolkodó, Dudith András babonaság ellen írott népszerű értekezésére gondolnunk), s akadhat kezünkbe olyan is, mely az asztrológiai tévképzetek széles skálájával riogatja az égen feltűnt üstökösöktől rettegőket. Az 1618-as kométát a harmincéves háború hírnökeként tartották számon később, a Daniel Defoe által leírt és az 1664-es londoni pestist "jelző" üstököst pedig Zrínyi Miklós is láthatta a sikeres téli hadjárata idején Csáktornya felett. Ebbe a sorba illeszkedik az 1680 decemberében megjelent objektum, amelyről magyar, cseh, német, és latin nyelven olvashatunk egykorú forrásokat. Kötetünk ezen nyomtatványok hasonmását, átírását és - ahol szükséges - magyar fordítását tartalmazza. Az égi jelenség fel- és eltűnését még érthetőbbé teszik a kötetben szereplő művelődés- és tudománytörténeti tanulmányok.