A jugoszláviai magyar irodalom terei
- 390 oldal
- cérnafűzött, keménytáblás
- ISBN:
Roginer Oszkár (1986, Újvidék) doktori értekezésének kiadása.
Mi történik akkor, amikor egy közösség azonosulási hálójában átértékelődnek, átalakulnak, vagy onnan kiesnek bizonyos terek, amikor csonkulnak a helyszínekhez kötött eredetmítoszok és hivatalos igazságfogalmak, amikor felszámolódnak és idegenné lesznek azok a jelentések, amelyek biztonságot nyújtottak az identitás különféle módosulásai során? A huszonegyedik század második évtizedének perspektívájából ugyanilyen fontos az is, hogy milyen befolyással bírtak az aktuális hatalomgyakorló elitek kontrollmechanizmusai az azonosulási csomópontok, kollektív kötődések vagy jelentéshalmozás terén a negyvenes, hatvanas vagy kétezres években, ilyen értelemben kiemelkedően érdekes a földrajznak a művészetekben, különösen az irodalomban való megjelenítése, amely egyrészt a szerkesztéspolitika irányított címkézése által hűen tükrözi a korabeli hatalmi érdekeket, másrészt viszont fény derül azokra a látensen jelen lévő spontán önszerveződési pontokra is, amelyek csak évtizedek múlva terjednek ki.