A kékszakállú herceg vára - Opera egy felvonásban (Op. 11 - Kass János rajzaival)

Előszó
Bartók egyfelvonásos, két szereplős operájának keletkezéstörténetét bőséges forrásanyagra támaszkodva rekonstruálhatjuk. Rendelkezésünkre áll Bartók kéziratos fogalmazványa a Magyar Tudományos Akadémia Bartók-archívumában, Bartók kéziratos partitúrája a New York Béla Bartók Archives-ben, e aprtitúra több másolata részben a szerző kezétől származó javításokkal, az ének-zongora kivonat kéziratos tisztázata és ennek kiadása idejéből egy korraktúra-példány a zeneszerző javításaival, sőt egy autográf-jegyzék is, amelyen Bartók számba vette e korrektúrával kapcsolatos változtatási javaslatait. Ezeket a hangjegy-dokumentumokat bőséges levelezési anyag egészíti ki.
A szövegkönyv írója, Balázs Béla, az 1900-as években Bartók és Kodály köréhez tartozó divatos szimbolista költő, Maeterlinck és Ady tanítványa. A kékszakállú herceg vára című darabját, amelyet műfajilag Misztériumnak nevezett, 1910 tavaszán fejezte be. Visszaemlékezése szerint művét el is játszották a korabeli legtekintélyesebb magyar irodalmi folyóirat, a Nyugat egyik matinéján. A Színjáték című lap 1910. április 20-i számában a darab bevezetése, a regös prológusa meg is jelent, majd június 13-án ugyanott nyomtatásra került a misztérium teljes szövege, amelyet szerzője Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak ajánlott. Később Balázs műve a "Misztériumok op. V." (Három egyfelvonásos - A kékszakállú herceg vára, A tündér, A szent Szűz vére) kötetben vált közismertté. Az író eredetileg Kodálynak szánta, még 1910-ben fel is olvasta neki darabját. Bartók is jelen volt a felolvasáson és a téma őt ragadta meg. Balázsról és művéről Kodály is elismerőleg nyilatkozott: "... feltűnő jelenség, ha egy operaszöveg igazi írótól, sőt drámaírótól való. Ezért külön érdeme Balázs Bélának, hogy nem sajnálta egyik legszebb, legköltőibb koncepcióját operaszövegnek megírni, s így hozzájárult egy nagyszerű mű létrejöttéhez..." (1918).