A negyedik út

Miért nem népszerű és széles körben ismert ez a szisztéma?
Ha az ember azonnal kaphatna valamit, akkor népszerű lenne. De semmire sem lehet ígéretet tenni. Hogyan várhatnánk el az emberektől, hogy szeressék ezt a szisztémát, hiszen mindenki ragaszkodik az illúzióihoz. Az emberek pozitív dolgokat akarnak anélkül, hogy felismernék, mi lehetséges. Azon nyomban tudni akarják, mit szerezhetnek meg, de ehhez először sok mindent el kell veszíteniük. Ezzek a szisztémának az ideái csak akkor válhatnak népszerűvé, ha jelentésük eltorzul, mert az emberek sohasem fognak egyetérteni azzal, hogy alszanak, hogy gépezetek - azok, akik fontosnak tartják magukat, sohasem fogják ezt elfogadni.
Ha valaki már kipróbált más módzsereket, és felismerte azok eredménytelenségét, talán szívesen megpróbálkozna ezzel. Mint mondtam, az ember börtönben él. Mégis fél, hogyha kijut a rácsok mögül, akkor még rosszabb helyzetben találja magát - így hát beletörődik a rabságába.A szabadságnak ára van. Ha az ember a szabadulás mellett dönt, először is fel kell ismernie, hogy börtönben raboskodik; másodszor vágynia kell a szabadulásra; harmadszor szüksége van olyan barátokra, akik vele szeretnének szökni; negyedszer találnia kell külső segítséget; ötödször dolgoznia kell az alagút kiásásán, mert nincs annyi hit és ima, ami kiáshatná helyette.

A cél mindig ugyanaz, akár nagy, akár kicsi. Kijelenthetjük, hogy célunk a szabadság, hogy szabaddá akarunk válni? Igaz lenne, hogy jelenleg hem vagyunk szabadok? A válaszra egyedül kell rájönnünk. Meg kell látnunk, mi tesz minket rabbá. Az embernek fel kell ismernie, hogy élete egyetlen pillanatában sem azt teszi, amit eldöntött, sohasem oda megy, ahová szeretne és így tovább. Mindannyiunk rabsága más, mert egyénre specifikus formát ölt. Ám, amint felismerjük rabszolgasorsunkat, már azt is tudni fogjuk, hogy hogyan irányítsuk és uraljuk rabságunkat.

Isten hozott a tudatosság ösvényén, a negyedik úton!