Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára

Írták tisztelői, barátai és tanítványai. Szerkesztette: Hajdú Mihály és Kiss Jenő.- "Szathmári István már a hatvanéves Benkő Lorándot köszöntve olyan áttekintő leírást adott Benkő addigi pályájáról, amely világossá tette, hogy a hihetetlen tematikai gazdagság nem kapkodó tűzoltó munka következménye (Benkő Loránd köszöntése. In: Tanulmányok a magyar nyelv múltjáról és jelenéről. Budapest, 1981. 514). A földrajzinév-kutatás a személynév-kutatással kapcsolódott össze; a nyelvjárási munkálatokból (amelybe a nyelvjárástörténet és a Nyelvatlaszt megteremtő terepjáró nyelvjárásgyűjtés egyaránt beletartozott) egyre nagyobb számban hang- és szótörténeti, illetőleg grammatikai tárgyú írások bontakoztak ki. Hozzájuk a magyar egységesülő nyelvváltozat, az irodalmi nyelv történetével foglalkozó nagy lélegzetű mű (A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszában. Budapest, 1960.) és több előadás (főként a pécsi nyelvművelő konferencián tartott Irodalmi nyelvünk fejlődésének főbb vonásairól című [In: Anyanyelvi műveltségünk. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1960. 22138]) nem csupán keretet adott, hanem valójában összeillesztette, egybeszerkesztette őket. Visszapillantva előtanulmánynak, az egységesült nyelvváltozat formálódásának vizsgálatára irányulónak bizonyulnak a magyar helyesírással kapcsolatos munkái, s bizonyosan ilyen kötődésűek a mai magyar nyelv állapotával, a mai nyelvhasználattal, a nyelvművelés szemléleti és gyakorlati kérdéseivel kapcsolatos állásfoglalások, csatározások." Pusztai Ferenc.