Mondák, anekdoták, szólások

Miért ​éppen 100 kis írást közlök? Lehetne néhánnyal több és kevesebb is. Véletlenül alakult így. Amikor megszámoltam, pont száz volt. Akkor itt abbahagyom, – gondoltam –, noha még bőven van anyag, de a további szórakozásra is gondolni kell. Mert én ennek a kötetnek a fejezeteivel napjaim kellemes óráit töltöttem. A kíváncsiság, a felfedezés örömével járt a búvárkodás: mit rejt egy-egy szólásmondás, hova, merre ágaznak a történetek szálai, hogyan került Diogenész és Nagy Sándor a magyar folklórba, milyen úton vándoroltak a török hodzsa tréfái a gömöri palócok körébe, hogy azután magyar szereplőkkel éljenek tovább. És hogy mit mondanak történelmi hőseinkről az annalesek, íróink, költőink és a népi ponyvák. Változatos paletta. Az egyebek körében egy-egy érdekes szokásról, hiedelemről, tárgyról olvashatunk.
A XIX. század mondaanekdota világa tárul elénk a legtöbb fejezetben. A példák bőséges tárháza Dugonics András proverbiumgyűjteménye. Ebből válogattam számos sztorit, szólásmondást és párhuzamot. Több, mint ötszázat egy másik kötetben publikáltam.
A mondák, anekdoták jelentős része széles körben ismeretes az európai és a távolabbi népek irodalmában és folklórjában. A motívumok bekalandozzák az egész földkerekséget, népek-nemzetek kultúráját kötik össze. Nemcsak a tudományt, az élményszerzést is szolgálják. Mindkettőt szem előtt tartottam, amikor ezt a gyűjteményt összeállítottam.
A szórakoztatást is kínáló olvasmányhoz kitűnő művész barátom, Komiszár János készített illusztrációkat, szám szerint hetvennyolcat. Ezt is megkérdezhetnék: miért éppen hetvennyolcat? Amikor a kötetet befejeztem, 78 éves lettem. Komiszár János születésnapi ajándékul 78 művével lepett meg. A Holló László-díjas festőművész alkotásaiban a történetek egy-egy pillanata elevenedik meg előttünk. Olykor a képi ábrázolás többet nyújt a szövegnél. A kép önmagában is olvasható: egy monda, egy anekdota és megannyi folklórjelenség rejlik mögötte. – Ujváry Zoltán