Fényben és árnyékban

Magyarcsernyéről keveset tudunk. Történetének kezdete sem teljesen tisztázott, pedig nem az évezredek távolába vesző, hanem a közelmúltnak számító XVIII. század végén alapították, de lényegében csak a következő század első harmadának végén vált azzá, ami ma is – Magyarcsernyévé. Szemünk előtt lett a puszta legelőből egy életerős település, amelynek lakossága a csúcsponton a négyezer főt is meghaladta.
Ennek a történetnek egy szeletét, a falu építészetének – mint címében is jelzi – fénykorát és hanyatlását mutatja be Szilágyi Mária e könyvében. Feldolgozza történetét, utcáról utcára járva dokumentálja a még fellelhető emlékeket. Otthonosan mozog, érződik a szülőföld iránti szeretete, és ez az a plusz, amit az olvasó itt megtalál – nem az idegenből jött kutató szenvtelen sorait olvassa. A szerző nem elégszik meg a múlt feltárásával, a jelen állapotának rögzítésével, hanem a jövőre is gondol – hogyan lehetne megmenteni azt az építészeti örökséget, amit a szorgos elődök ránk hagytak, és amivel jól sáfárkodni a mi tisztségünk. (Balassa M. Iván)