Felső-bácskai települések néprajzi-helyrajzi leírása 1859-60-ból

"Gróf Johann Coronini-Cronberg, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság katonai és polgári kormányzója 1859. január 8-án kelt utasításában rendelte el az egyes témák helyi viszonyait jól ismerő vezetők és értelmiségiek közreműködésével a települések hely- és néprajzi leírását. Beküldési határidőnek 1859 júliusát, az egész éves megfigyelést igénylő munkáknál a következő év február végét szabta meg. A Temesvárra beérkezett és egyes esetekben kismonográfiáknak tekinthető leírásokat Kümmer Henrik tartományi iskolafelügyelőhöz továbbították, aki ezeket később Ormós Zsigmondnak, Temes vármegye főjegyzőjének (1867-től al-, 1871-től főispán) adta át. Tőle az általa 1872-ben Temesváron megalapított Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Muzeum Társulathoz kerültek. A Zomborban 1883-ban létrejött Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat tagjai az 1900-as évek elején kísérletet tettek a teljes anyag megszerzésére, azonban a temesvári kollégák szabályzatukra hivatkozva csak a helyben tanulmányozás lehetőségét ajánlották fel.
Az 1. világháború után Temesvár Romániához került, a munkák jelenleg a Temes Megyei Állami Levéltárban vehetők kézbe. Az 1970-es években a grazi Scherer Antal professzor fotómásolatot készíttetett róluk, ugyanebben az időben került mikrofilm-kópia a Vajdasági Levéltárba, végül 1981-ben levéltári csere keretében érkezett másolat Budapestre.
A hozzáférés nehézségei, a német nyelvű és gót betűs, kézírásos szöveg olvasási valamint értelmezési problémái, továbbá a településenként változó helyesírás és íráskép miatt eddig főleg a 2. világháború után kitelepített németek közül foglalkoztak többen egykori településeik szülőföld-monográfiájának elkészítése közben egy-egy leírással, vagy annak részletével. A hazai néprajzzal és helytörténettel foglalkozók alig ismerik ezt a jelentős anyagot. A Felső-Bácska településeiről készült munkák feldolgozása a 19. század közepére jellemző viszonyok vonatkozásában fontos adatokkal egészítik ki a korra és a tájra vonatkozó ismereteinket. Kiadványunkban a szükséges kiegészítésekkel és tanulmányokkal ellátott, Temesváron tanulmányozott munkák mindkét nyelven történő közreadására vállalkozunk. Itt jegyezzük meg, hogy a gót folyóírás (fraktúra) átírása során a szöveghűséget, míg a magyar fordítás elkészítése közben az értelmezhetőség és az olvasmányosság szempontjait tartottuk követendőknek. Az életre keltett múltból kitűnik, hogy a Bácskában élők hozzájárultak Magyarország gazdasági és társadalmi fejlődéséhez."