A mindennapi élet (A magyar Nép Könyvtára 35.)

Részlet:
Aratás előtti idő van. A nap lement már s a hold mosolygó sugarai cirogatják a határ sárguló tábláit.
A poros országúton három csontos, bronzarcú katona baktat. Megviselt, gyűrött a ruhájuk s órmótlan bakancsuk egyhangúan kopog az út kavicsos porán.
A pokol égő katlanából jöttek, a szörnyű kárpáti harcokból. Ide-oda egy éve, hogy nem voltak idehaza.
Az asszonyuk mellett meg a gyerekek között.
Mire vajjon?
A lelkük lobog, a kíváncsiság égeti. Belül él most mindenik, kívül a másik kettőre nézve eltávolodtak, mint a falu kicsinyke házai, mikor éjjelre a lámpa fénye kialszik bennük.