Magyar tekerőiskola I. (DVD-melléklettel)
- 164 oldal
- Kötés: papír / puha kötés
- hibátlan, olvasatlan példány
- Szállító: Fiume Antikvárium
Ennek a tekerőiskolának már nagyon-nagyon régen meg kellett volna jelennie, hiszen mögötte áll közel harmincéves zeneoktatási tapasztalat óvodától a főiskoláig, aktív előadóművészi és hangszerkészítő gyakorlat, valamint rengeteg gyűjtőmunka. Kényelmességünk oka éppen a napi gyakorlatunkból adódik, módszerünk már régóta működik, épp csak nem volt leírva. A szájhagyomány útján való terjedésnek azonban egy idő után határt szab korunk gyorsasága, valamint az a tény, hogy hiába tanítanak sok helyütt egykori tanítványaink, kevesen vagyunk. Növendék pedig – hála Istennek – egyre több. Annak idején hárman – a Magyar Tekerőzenekar alapítói – elkezdtük alaposan összeszedni a tekerőmuzsika átörökítésének módszerét. Havasréti Pál az iskolai tapasztalatait (csoportos oktatás, különböző életkorú és tudásszintű növendékek együttes tanítása stb.), Bartha Z. Ágoston a bőséges gyűjtéseit, Szerényi Béla pedig kutató- és alkotómunkáját (stílusjegyek, hangszerkészítés) adta hozzá. A végeredmény egy országosan kiterjedt iskolai hálózat, magas színvonalú fesztiválélet és egy szemléletében megújult előadóművészi gyakorlat lett.
A tekerő első zeneiskolai tanterve 1984-ben készült. Az átdolgozott, kibővített alap- és középfokú kerettantervet alapos szakmai egyeztetések után 1999-ben írtuk meg. Tekerőiskolánk ennek szellemében készült az első négy évfolyam számára. A rendelkezésünkre álló anyag annyira bőséges, hogy a későbbre tervezett folytatások sem fogják egymást ismételni. Az első négy évfolyamnak szánt iskola minden egyes témában csak annyi információt közöl, amennyit ennyi idő alatt lehetséges megismerni. Talán egy kicsivel többet is, de amíg a tantervet úgy kellett megírnunk, hogy az a lehető legminimálisabb követelményt állítsa a növendék elé, addig a tekerőiskola esetében azokra is gondolnunk kellett, akik kiemelkedő képességűek. El kellett azon is gondolkodnunk, hogy vajon kinek is szánjuk a tekerőiskolát? Hiszen a hangszeres metodikák általában a tanároknak készülnek, bőséges pedagógiai célzatú kottapéldával, amiből aztán a növendék szorgalmasan gyakorol, de természetesen az unalmas és számára érthetetlen módszertani utasításokat nem olvassa el. Mi úgy gondoltuk, hogy olyan munkát adunk ki a kezünkből, ami a növendékek számára inkább daloskönyv, mesekönyv, képeskönyv, de a tanároknak alapvető forrásgyűjtemény, módszertan, stíluselemzés, szakkönyv. Ennek megfelelően a tekerőiskola gyakorlati utasításai elsősorban a tanárnak, illetve a zenei képzettséggel rendelkező önállóan tanuló felnőtteknek szólnak. A tekerő történetét taglaló részben bőségesen idézünk öreg muzsikusok visszaemlékezéseiből. Emellett minden új fejezetet és gyakorlatot egy-egy történet vagy irodalmi idézet nyit meg. Ezeket elsősorban a növendékeknek szánjuk, hangulati bevezetőként. Tanárnak és diáknak együtt is érdemes elidőzni egy-egy kép, vagy rövid történet fölött, megbeszélve annak tanulságait. A dallamok kiválogatásának szempontjait az adott gyakorlatban elérendő pedagógiai cél, a Középső Tisza-mente zenei hagyományának megismertetése és a tekerőiskola későbbi évfolyamaiban megjelenő dallamanyag befolyásolták. Az első négy évfolyamnak szánt kötetbe elsősorban Szentes, Tiszaalpár és Tápé népdalaiból merítettünk. A következő kötetekben folyamatosan bővülni fog ez a repertoár a tekerő magyarországi elterjedtségének és európai zeneirodalmának megfelelően.
A dallamok, fotók és történetek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének gyűjteményéből, a Magyar Néprajzi Múzeumból, különböző kiadványokból, kéziratokból és saját gyűjtéseinkből kerültek be a Tekerőiskolába. Könyvünk összeállításában nélkülözhetetlen segítséget nyújtott lektorunk Sárosi Bálint, valamint Berecky János, Hankóczi Gyula, Lázár Katalin és Sebő Ferenc népzenekutatók.
Köszönetet mondunk egykori hagyományőrző muzsikus mestereinknek, a tiszaalpári Bársony Mihály Népdalkörnek, néhai Rózsa Gábor szentesi mérnök-muzeológusnak, Bartha Z. Ágostonnak és Romháti Krisztiánnak; valamint Michéle Fromenteau, Philip Fornier és Sepp Pichler barátainknak; Bernard Kerboeuf és Helmut Gotschy hangszerkészítő kollégáinknak. Tekerőiskolánk szemléletét, pedagógiai módszereit személyes tapasztalataink és gyűjtőélményeink alapozták meg. A megidézett öreg zenészek muzsikája, történetei, arca, tekintete életünk egy nagyon szép időszakát jelentette. Ebből legalább egy kis darabot szeretnénk átadni azoknak is, akik már nem találkozhattak velük. Mindennapi munkánkban, a tanítás, zenélés, hangszerkészítés közben eddig is ezt tettük. Most pedig egy részét leírtuk, mindannyiunk okulására.