A pipicslámpa fényénél

Boja Patyi Sarolta a Magyar Szónak 2018 novemberében adott interjújában elmondta, hogy csaknem húsz éve foglalkozik néprajzi kutatómunkával, egyebek mellett szülőfaluja Mohol (település az Észak-bánsági körzetben, Ada községben) prózai, epikai hagyományának felkutatásával. Ennek eredményeként született meg első önálló kötete.
"A pipicslámpa fényénél könyvem moholi meséket, mondákat és más történeteket tartalmaz. A gyűjtés elég hosszú folyamat volt, körülbelül tizenöt évet vett igénybe. A 181 történtet 14 adatközlő mondta el. Ez a kötet Kiss Lajos Néprajzi Társaságtól kapott díjnak és a Mesefa díjnak a folytatása. Mindkettő megerősített abban, hogy folytatni kell a munkát, aminek a kötet kézzel fogható eredménye. Nagy öröm volt a kötet megjelenése, de nagy felelősség is, mert a megkezdett munka folytatására ösztönöz... Először pályázatra jelentkeztem az összegyűjtött néprajzi anyaggal, de később döbbentem rá, hogy mekkora érték ez nemcsak a falunak, hanem Vajdaságnak és a Kárpát-medencének is.
Ezután már tudatosan próbáltam összeszedni azokat a történeteket, amelyek még élnek a nép száján, mert egyre kevesebb ilyen történet létezik. Ezeket most kell megőrizni, mert lassan feledésbe merülnek. A nagy tündérmesék és állatmesék kora lassan lejár, és inkább előtérbe kerülnek a viccek, az anekdoták és a pikáns történetek. Mindig akadnak újabb és újabb történetek. Valószínű, hogy a kötetet olvasva sokakban felötlik egy-egy olyan történet és mese, ami még lejegyzésre érdemes lenne. Reménykedem, hogy gyűjteni fogok még történetet, mert a sok év alatt belém rögződött, hogy mindenkitől meg kell kérdezni, hogy tud-e "hol volt, hol nem volt" kezdetű történetet. Moholon akad még összegyűjthető mese, de jó téma lenne a további kutatásokra a népi vallásosság és a táplálkozás, valamint az asszonysorsok; mindezt érdemes lenne összegyűjteni - nyilatkozta a kötet szerzője." (Magyar Szó)