Szédület. Érzés.

Három utazó az észak-itáliai tavak gyönyörű vidékén, három különböző időben. Egyikük Henri Beyle, írói nevén Stendhal, aki 1813-ban, betegségét követően elégikus hangulatban időzik a tavaknál, ahol megfogalmazódik benne a szerelem elmélete. A másik a szorongástól gyötört dr. K., azaz Franz Kafka, aki 1913-ban kúrára utazik a rivai Vízgyógyintézetbe, ahol igen közel kerülnek egymáshoz egy genovai fiatal lánnyal. A harmadik az Angliában élő elbeszélő, aki 1980-ban környezetváltozással igyekszik orvosolni egyre rosszabb idegállapotát és Bécsből Velencén át Veronáig jut el, de ott valami veszedelmes bűnténybe keveredvén menekülőre fogja. 1987-ben azonban végigjárja Kafka útját, s lezárásképpen hazalátogat gyermekkorának színhelyére, a réges-rég nem látott dél-németországi Wertachba.

Az emlékekben gazdag európai kultúrtájon játszódó négy történet időn és téren túl minduntalan összecseng, át meg átszövik a véletlenszerű, hol örömteli, hol vészjósló egybeesések. A jelen résein át szédületérzést keltő szakadékok mélye tárul fel, az elmúlt valóság. A helyszíneken és a melankólián kívül még valami közös a négy történetben: mindegyikben feltűnik Gracchus, a vadász rejtélyes alakja…

A fényképekkel dokumentált, hiteles és kitalált életrajzi részleteket mesterien ötvöző könyv sokféle műfajt rejt magában: lebilincselő krimit, szemléletes útleírást, filozofikus elbeszélést, lírai emlékezést. S hogy végül is miről szól? Sebald állítása szerint nem másról, mint a szerelemről.

A Szédület. Érzés német eredetije 1990-ben látott napvilágot. W. G. Sebald első szépprózai műve, az összes közül a legszemélyesebb.