A két Barbara

Utta ​Danellának a képernyőről is ismert „Regina"-története után az olvasó megismerkedhet a milliós példányszámokat felmutató írónő gazdag életművének újabb darabjával, a két Barbarát, anyát és leányát bemutató nagy sikerű regénnyel. A két nő sorsa – emberöltőnyi különbséggel bár s eltérő körülmények között – furcsán rímel egymásra. Az első Barbara – régi nemesi család, a Tallienek büszke és önfejű sarja – szilaj szépségével sorra hódítja a férfiakat, ám őt magát a nála jóval idősebb, ünnepelt baritonista ejti rabul. A botrány kirobban, s a szerelmespárnak nem marad más választása, mint a szökés. Barbara idegenben szüli meg gyermekét, s idegen városokban, országról országra bolyongva keresi a boldogulást az immár megkopott hangú, nagybeteg, öreg élettárs oldalán. A háború zűrzavara Olaszországba veti őket, itt nő fel, s itt ismeri meg a szerelmet a második aranyhajú Barbara, aki szép és büszke, mint az édesanyja, de akire súlyos teherként nehezedik szülei – az össze nem illő emberpár – tragikus sorsa. Az elárvult fiatal lányt a család hazahívja Németországba, de itt is kísért a múlt: nehéz az ifjú Barbarának a legendás anya árnyékával a háta mögött megtalálnia önmagát, s bebizonyítania másoknak is, hogy nem ugyanazt az utat járja, mint a Tallien család egykori fekete báránya, hogy okult szertelen édesanyja sorsából, s képes a szerelemben is – igaz, egy elhamarkodottan vállalt, nagy szenvedély ellobbanása után – bölcsen és életre szólóan választani.