Marie Antoinette I-II. - Sorsok és emberek - Horváth Zoltán fordításában

ELŐSZÓ
Marie Antoinette királyné történetét megírni nem jelent kevesebbet, mint felújítani egy százéves pert, melyben vádló és védő a leghevesebb vitát folytatják. A vita szenvedélyes hangját a vádlók ütötték meg. A forradalom, hogy a királysággal végezhessen, kénytelen volt a királynét s a királynéban az asszonyt támadni. Igazság és politika ritkán férnek meg egy tető alatt és ahol demagóg célokért egy embert fel kell áldozni, a közvélemény sima szolgáitól nem várhatunk igazságosságot. Minden eszköz, a legaljasabb rágalom is jó volt, hogy Marie Antoinettet a guillotinera hurcolhassák; ujságokban, könyvekben, röpiratokban vádolták gonoszsággal, erkölcsi züllöttséggel, a legocsmányabb perverzitásokkal a "louve autrichienne"-t; még az igazság csarnokában, a tárgyalóteremben sem riadt vissza a közvádló attól, hogy "Capet özvegyét" a világtörténelem leghírhedtebb démonaihoz, Messalinához, Agrippinához, Fredegundishoz hasonlítsa.