Knulp - Három történet Knulp életéből + Rosshalde - regény (2mű)

Knulp FÜLSZÖVEG
Ez a három kis remekmű Hesse korai művei közé tartozik: hősük a Joseph von Eichendorff Naplójának mintájára megalkotott csavargó: Knulp. A róla szóló történetek a "Gerberseau"-ciklus darabjai, amely jellegzetes és nagyrészt hiteles egyéni sorsok felvillantásával mutatja be egy sváb kisváros életét a századfordulón. Bármennyire izgalmas is a történetek helyhez és időhöz kötöttsége, hagyományos provinciális íze, az elbeszélések mégsem merülnek ki a visszahozhatatlan múlt keresésében, hanem lélektani példaszerűségük által megmutatják azt, ami ebből a múltból még jelenvaló.
Mert a Knulp-félék - írta Hesse 1935-ben - "ugyan nem hasznosak, azonban sokkal kevésbé károsak, mint egy némely hasznos ember. Ha a tehetséges, lélekkel megáldott emberek, mint amilyen Knulp, nem találják helyüket a világban, abban a világ ugyanannyira vétkes, mint maga Knulp".
Hesse "kívülálló"-jának ez a korai változata 1907 és 1913 között keletkezett.
"Knulp valóban kedvét lelte abban, hogy segédkönyvét kifogástalanul vezesse. A könyvecske példás rendje szép, drűs képet tükrözött, szinte költészetté vált, a hivatalos pecsétek is egy tisztes és dolgos élet dicső állomásairól tanúskodtak, feltűnő csak a vándorkedvről árulkodó, sok-sok helységnév volt benne. Ez az okmány hivatalosan igazolta Knulp megköltött életét, látszatlétét, aminek gyakorta veszélyben forgó fonalát száz meg százfortéllyal gombolyította tovább; jóllehet a valóságban kevés tiltott dolgot művelt, munka nélküli csavargóként mégis törvényen kívüli, megvetett élete volt csupán. Persze aligha költhette volna zavartalanul tovább a csinos kis mesét, ha nem lett volna jóban a vidék valamennyi, akik lehetőleg békén hagyták a derűs és jópofa férfiút, mert tiszteletben tartották szellemi fölényét és időnkénti komolyságát. Majdnem büntetlen előéletű volt, nem bizonyítottak rá lopást vagy koldulást, és tekintélyes barátai mindenütt akadtak; így aztán hagyták, hadd járja a maga útját, ahogyan a ház körül is eléldegélhet egy szép macska, mindenki jóakarattal megtűri, miközben ő a sok szorgos és elgyötört ember között gondtalanul éli felelőtlen, elegáns, pompásan úrias és dologtalan életét."


Rosshalde FÜLSZÖVEG
"Három életnagyságú figurát festett: két egymástól idegen, önmagába mélyedt embert, egy férfit és egy nőt, s közöttük egy csöndes örömmel játszogató gyermeket, kinek fogalma sincs a fölötte tornyosuló felhőkről. A személyes utalás világos volt, a férfi mégsem hasonlított a festőre, a nő sem a feleségére. De a gyermek Pierre volt, néhány évvel fiatalabb korában. A kisfiút legjobb képeire jellemző bájos és nemes vonásokkal festette meg. Két oldalán merev szimmetriában elhelyezve ült a két alak, a magányosság szenvedő megtestesítői: a férfi súlyos töprengőn, arcát kezébe temetve, a nő fájdalmas, de üres érzéketlenségbe veszve."