Buy books with your smartphone.
1 347 din.
Expected delivery time
19 workday.

Mérnöki alkotások esztétikája

Akadémiai Kiadó, 1996
  • 240 oldal
  • Kötés: kemény kötés
  • jó állapotú antikvár könyv
  • Szállító: Szentendre Antikvárium

Kötés típusa: Fűzött keménykötés
Oldalszám: 239 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar
Méret: 28 cm x 20 cm
ISBN: 963-05-6899-3
Megjegyzés: A könyv fekete-fehér és színes fotókkal illusztrálva.

Előszó
Az építés mestersége és művészete a régi korokban teljes egészében az építőmesterek birtokában volt: ők gondoskodtak a kívánt funkció kielégítéséről, a szerkezet állékonyságáról (és általában a műszaki kvöetelmények teljesítéséről), ők alakították ki szokások, hagymányok és személyes tehetség alapján az építmény formáját. A funkció, a szerkezet és a forma összhangját tehát egyetlen személy alkotó- és szervezőképessége biztosította, s ez a tapasztalatra és hagyományokra támaszkodhatott.
Ma azonban az épületek többségét nem egyetlen személy tervezi, hanem többféle szakember "team"-je. Történelmi fejlődés eredménye e szétválás, "bifurkáció", ahogyan - épp e könyvhöz írott lektori véleményében - a történész, Hajnóczi Gyula összegezi e folyamatot, amelyet majd könyvünk bevezetőjében néhány esztétikai alapfogalommal együtt ki fogunk fejteni. Jogosan figyelmeztet: "a mérnöki és az építészi 'szakma' eredetileg egy volt és csak az újkorban kezdett szétválni. Elég Vitruviusig visszamenni, akinek traktátusa az akkor építő ember feladatkörét pontosan megadja, ami - teljesen leegyszerűsítve - az építészeti formaismeretektől kezdve a vízvezetékek, utak, kikötők stb. mérnöki feladatain keresztül a hadigépek megszerkesztéséig terjedt. A római hadsereg műszaki alalakulatai, utászok, árkászok építették föl az antik civilizáció Európáját; a római utásztiszt műszerekkel dolgozó hadmérnök volt, és ez volt a reneszánsz és a barokk kor Európájában széltében-hosszában keresett olasz társa is, aki az építés tudományában egyetemlegesen jártas volt, az erődépítésben éppúgy, mint a polgári, 'művészien' megformált épületek emelésében. A szakma bifurkációja a franciáknál kezdődött, az akadémiák idején, az École des Beaux Arts és az École Polytechnique közötti vitákban és eezek rivalizálásában, s vezetett a historizmuson keresztül a Sachilicheit apostolainak rigorozitásáig."
E történelmi utalások már a 19. és 20. század - a modernizáció kora - bonyolultabbá válására is utalnak, arra a folyamatra, amelyben szükségessé válik a szakosodás, s a tervezés és kivitelezése műveleteinek szétválása is.