Alexandria

könyv első fejezete Hegyi Lóránd 1978 és 1990 között írott esszéfüzérét tartalmazza, melyben a képzőművészeti érzékenység – ma már művészettörténetinek tudott – változását mintegy létrejötte pillanatában rögzítette a szerző.
Az Új festészet és transzavantgárd Magyarországon 1980-1986 című fejezet immár az említett érzékenységváltás elméleti igényű, tudatos számbavétele a magyar festészet több nemzedékében. Keletkezése idején egyik írás sem jelenhetett meg könyv alakban. „Érthetetlen, hogy ez a két revelatív erejű szöveg miért nem jelent meg a nyolcvanas években, amikor igazi hatásukat kifejthették volna. Az Alexandria egy szenvedélyes hangú, helyenként a költészet határát súroló művészetfilozófiai esszé, mely gondolati erején túl éppen nyelvének közvetlenségével mutathatott volna alternatívát a száraz, áltudományoskodó, olvashatatlan műtörténeti-esztétikai szakirodalommal szemben, az Új festészet pedig mint egy világos és koncepciózus összefoglalás a hazai posztmodern festészetről, értelmes vitaalapként szolgálhatott volna az eltérő felfogások között.”
(Miltényi Tibor, Kritika, 1998. január)