A létezőről és a lényegről

Aquinói ​Szent Tamás a skolasztika virágkorának legnagyobb hatású gondolkodója volt. Monumentális életművét a nagy gótikus katedrálisokhoz szokás hasonlítani. A ráció eszközeivel foglalta világos, áttekinthető rendszerbe a mindenséget, annak anyagi és spirituális szféráit egyaránt. Fogalmi pontosságával és árnyaltságával, lépésről lépésre haladva közelébe jutott „amaz örökös Erőnek, amely” – mint Dante írja a Paradicsom első énekében – „a jelzett Rendnek célja s orma”.
A kötetben olvasható írások Aquinói Szent Tamás filozófiai rendszeréről adnak széles körű, ugyanakkor tömör áttekintést. A létezőről és a lényegről című traktátus Tamás metafizikájának, A természet princípiumairól pedig természetfilozófiájának összefoglalását nyújtja. Az elemek vegyüléséről című kis írás az előző két traktátusban kifejtett elvek alkalmazására szolgáltat konkrét példát egy természetfilozófiai probléma megoldásában. Végezetül, a Summa Theologiae szemelvényei, amelyek Isten létezéséről, lényegéről és megismerhetőségéről szólnak, részben Tamás lét- és ismeretelméletének teológiai alkalmazását illusztrálják, részben a skolasztika gondolkodói módszerét mutatják be. Klima Gyula nagy felkészültséggel írott bevezető tanulmánya a modern filozófia logikai-szemantikai eszköztárával járja végig Tamás filozófiájának problémakörét, s így mintegy hidat épít a skolasztika fogalmai és a mai olvasó fogalmi készlete között.