Fischer Béla visszaemlékezései

Fischer Béla, Baranya vármegye alispánja, majd képviselője az országgyűlés felsőházában évtizedeken át egyik meghatározó személyisége volt Pécs közéletének. A város iskoláiban szerezte tudását, az itteni polgári környezet formálta mentalitását, gondolkodásmódját, itt vált az úri középosztályhoz sorolható hivatalnokréteg sokoldalúan művelt, a szociális kérdések iránt érzékeny tagjává. Emlékiratai annak ellenére is rendkívül értékesek, hogy csonkán maradtak, s éppen annak a korszaknak az élményeit, tapasztalatait nem tartalmazzák, melyben szerzőjük Baranya megye és Pécs közéletének egyik meghatározó alakja lett. Fischer Béla emlékezése elsősorban nem a politikatörténet kutatói számára fontos forrás, sokkal inkább azoknak, akik arra kíváncsiak, mi jellemezte Pécs – és nem mellesleg, egy kisváros, Gyöngyös, illetve egy alföldi nagybirtok – társadalmát, az ott élők életviszonyait és életmódját, mentalitását a 19–20. század fordulójának évtizedeiben. Többek között bepillantást kaphatunk egy pécsi polgárcsalád és rokonságának hétköznapjaiba, belső viszonyaiba, abba, hogy a személyes gyermekkori élmények milyen szerepet játszhattak a másvallásúakról, illetve nemzetiségűekről alkotott vélemények formálódásában. Képet kapunk a korabeli elemi iskola, egy gimnázium és a Pécsi Püspöki Jogakadémia életéről, hangulatáról, tanáraik helyzetéről, mentalitásáról. A jogakadémia hallgatója és a kezdő közigazgatási szakember nem a választások és más politikai küzdelmek – történeti feldolgozásokból ismert – szokványos eseményeit írja le, hanem sokkal inkább az események hangulatát, s különböző csoportok és személyek azok során tanúsított sajátos megnyilvánulásait, olyan elemeit, melyek azt jelzik, miként viszonyultak a korabeli városi és vidéki társadalom egyes rétegei a politikaihoz. A legplasztikusabb tablót a városi elitről és középrétegekről, s azon belül is a közigazgatás különböző rangú tisztségviselőiről, hivatalnokairól kapjuk. Utóbbi esetben nem a közgyűlések tárgyáról, menetéről, a megszületett döntésekről ír a szerző, hanem az ügyintézés – hivatalos forrásokból nem vagy nehezen rekonstruálható – menetéről, praktikáiról, a hivatal hétköznapjainak hangulatáról. És mindenekelőtt a hivatalnoki kar egyes tagjainak képzetsségéről, felelősségérzetéről, az aktuális ügyekhez és egymáshoz fűződő viszonyáról, mindarról, amit a kívülállók sohasem láthattak, melyek ugyanakkor személyek sorsát, települések (vagy akár számos falut magába foglaló térségek) helyzetét meghatározó döntéseket befolyásoltak. A hivatalból gyakorta rándul át Fischer Béla emlékezete a „Pécsi Nemzeti Casinoba”, hogy bepillantást engedjen a megyei és a városi elit informális kapcsolataiba is. Nem száraz történelemkönyvet vesz tehát kézbe a Tisztelt Olvasó, hanem egy város hétköznapjainak színes, élményszerű leírását. A korszakot kutató történészek és az érdeklődő olvasók számára egyaránt nagy veszteséget jelent, hogy az egykori alispán és felsőházi tag nem fejezte, nem fejezhette be memoárjai írását. Mintegy ezt pótolandó, a kötet a szerb megszállás időszakával megszakadt visszaemlékezések mellett közli Sásdi Sándor Fischer Bélával készített, s 1936-ban a Független politikai napilap hasábjain megjelent interjúját, valamint Fischer Béla két beszédét, melyek mintegy két évtizeddel a memoár által tárgyalt időszak vége után hangzottak el az országgyűlés felsőházában. A kötet – Fischer Béla életét és politikai pályáját feldolgozó, a közreadó Visy Zoltán által jegyzett alapos bevezető tanulmány mellett – név- és helységnévmutatót is tartalmaz.