Csopak

A helyi önkormányzat által kiadott könyv arra vállalkozik, hogy egy időutazás keretében elkalauzolja olvasóját Csopakra, a gyönyörű természeti adottságú történelmi borvidék szívébe, melynek hírnevét a páratlan ízekkel, zamatokkal, összetéveszthetetlen egyéniséggel rendelkező bora teremtett meg. Az utazás során megismerhetik a település múltját és jelenét, képzeletben meglátogathatják a XIX. század elején épült gyönyörű kúriákat és villákat és megtudhatják a csopaki szőlőhegy történetét. Látogatást tehetnek az ismert bortermelők pincéibe, betérhetnek a helyi éttermekbe s a receptek alapján akár otthon is elkészíthetik az itteni kedvenc fogásokat.

Bebizonyosodik, hogy milyen időállók még ma is Eötvös Károly gondolatai, aki több nagyszerű Balaton-könyv (Utazás a Balaton körül, A balatoni utazás vége) szerzőjeként különösen jó ismerője volt a csopaki bornak.

Csopak ősi szőlő- és borkultúrájának első bizonyítéka a római korból származó, a Kőkoporsó-dombon feltárt borospince. A település már a XVIII. századtól a Balaton-felvidék kiemelkedő szőlőhegyének számított. A gazdálkodás legfontosabb ága mindig a szőlőművelés és borkészítés volt, az állattartás és a Balaton biztosította jégvágás, nádaratás és halászat mellett. A XIX. század közepéig a fehér és vörös szőlők fajtagazdsgsága jellemezte a környéket, amit a filoxéravész teljesen elpusztított. Suly László és Scháner János csopaki szőlőtelepei kiemelkedő szerepet játszottak a filoxéra elleni védekezésben és a Balaton-felvidéki első szőlőrekonstrukció sikerében.

A szerző Tamás Jenő gondolkodásmódja, habitusa hűen tükröződik a könyvben: nyíltan fogalmaz, s nem rejti véka alá nézeteit a XXI. század uralkodó borászati tendenciáival szemben sem. Szerinte a nagy bor termőhely és lélek kérdése. Csopak kiváló termőterület, de az adottságaival élni tudni kell. Legtöbbször sajnos osztani lehet a kritikai ítéleteket, mivel, mint ismeretes, a csopaki bor hírét is negatívan érintették az egész országban végbemenő, az ültetvényeket érintő káros folyamatok.

Fontos iránymutató gondolatokat olvashatnak a kis- és középbirtokok élet- és versenyképessé tételéről, az önszerveződések, a “szövetkezeti formák”, valamint a kötetlen tapasztalatcsere fontosságáról. A könyv írója, aki maga is csopaki szőlősgazda, az ökológiai szőlőműveléshez való visszatérés és a hozamkorlátozás fontossága mellett felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi borászok igazi kincse a termőhely, amit nagyon óvni kell, mert könnyen tönkretehető.

A kötet szebbnél-szebb táj- és hangulatképei mellett előbukkannak a természet rejtett pillanatai: a mandulázó harkálytól, a szőlőben sétáló gólyán át a búbos vöcsökig. A csodás fotókat Csopak polgármestere, Ambrus Tibor és Tamás Ervin, borász készítették. Jó szívvel ajánljuk e könyvet minden kirándulónak, borbarátnak, és mindazoknak, akik szeretnének még többet megtudni erről a páratlan adottságú balatoni településről, a szőlőtermesztés és borkészítés rejtelmeiről Csopakon. Mert minél szélesebb bázisa van egy társadalombana borkultúrának, annál sikeresebb az ágazat létezése és fejlődése.

Forrás: Balaton Borkurír