Mogyoródi évszázadok

Mogyoród Budapesttől északkeleti irányban, 15 km-re fekszik, a járási székhelytől, Gödöllőtől pedig 10 km-re délnyugatra. A fővárossal Fóton keresztül másodrendű műút köti össze, amely a HÉV-állomás mellett is elhalad, majd a Bolnoka-tetőnél csatlakozik a 3. sz. országos főútvonalhoz, így a falut összeköti Gödöllővel is. Szomszédos települések: Gödöllő, Kerepes, Csömör, Fót, Csomád, Veresegyház és Szada. Közös vonásuk, hogy földrajzilag a Cserhát nyugati nyúlványát képező Gödöllői-Dombság kelet-nyugati irányú völgyeiben helyezkednek el, meglehetősen hasonló talajviszonyokkal (lösz, löszös homok, erdei és réti talaj). Ebbe a tájegységbe sorolhatjuk még Kistarcsát, Nagytarcsát, Cinkotát, Palotát, Dunakeszit.
Mogyoród-Ófalu, a mai település legrégibb helye, átlagban 250-310 m magas domboktól körülzárt, mély völgyben fekszik, a falun átfolyó Mogyoródi-patak két oldalán. A környező dombok: Nagyhomok, Berektető (266 m), Somlyó-hegy (310 m), Juhállás (250 m) és a Csíkvölgyi-dombok (kb. 280 m). A falunak egyetlen nyitott kijárata van nyugatra, Fót felé. Ez a sajátos, természettől védett és vízhez közel fekvő földrajzi adottság megalapozza azt a feltevést, hogy már évezredekkel ezelőtt meglevő, hosszabb-rövidebb ideig tartó emberi településsel számolhatunk a falu területén.
Az említett patak bal oldalán, a mai Dózsa György úton és a Somlyói úton vulkáni eredetű andezittufából álló dombvonulat húzódik, amely morzsalékos összetételénél fogva alkalmas volt barlangvájásra. De lehettek szakadékok, természetes képződményű üregek is, amelyek „szálláshelyül" szolgálhattak az ősember számára. Ugyanilyen „szálláshelyet" találhatott vagy vájhatott magának azokban az agyagdombokban is, amelyek a Csíkvölgyi-Gödöllői-Veresegyházi út között, továbbá a Rózsa út bejáratánál, a nagyhíddal szemben és az „Agyagásónál", a Sport út kijárata mellett vannak. Ezek a „szálláshelyek" védték meg az ősembert az időjárás viszontagságai, valamint az emberi és az állati támadások ellen. (Itt jegyezzük meg, hogy az említett andezit-dombvonulatba és agyagdombokba - éppen könnyen vájható természetük miatt - már jóval a századforduló előtt borospincéket vájtak a mogyoródiak.)