A magyarok ezer esztendeje Rómában (Intézményeink az Örök Városban Szent István király óta napjainkig)

1999 elején, az EURO kibocsátásakor, a brüsszeli Európa-központ egyetlen mondatban megfogalmazta Európa lényegét: "Európa a Római Birodalom hagyatékán nyugszik, kultúráját, civilizációját és kereszténységét folytatja.
Pannonia területén 1000 körül még folyamatosan kimutatható az ókori kultúra, civilizáció és kereszténység hagyatéka, ezért számunkra a jövő útján és kijelöli az idézet.
A 800-as évek elején Nagy Károly óriási erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a jóformán lakatlanná vált, számtalanszor kifosztott "Örök Város"-nak legalább a Nagy Konstantin által létrehozott keresztény intézményeit helyreállítsa romjaiból. Rövid kísérlete után két évszázaddal III. Ottó német-római császár újra aktualizálta ezt a tervet, s fényes építkezésekkel néhány látványos negyedet varázsolt "fővárosá"-ban, az elpusztult Urbsban. Terveibe kiválóan illeszkedett a magyar uralkodó, I. István hajlandósága, miszerint kész országával keresztény királyként, a "Szent birodalom" keleti határát védelmezni. III. Ottó bizánci anyja és neveltetése folytán ismerte a Kárpát-medence viszonyait, s minden támogatást megadott ahhoz, hogy Magyarországot a Nyugathoz fűzze. István - a fentiek miatt - II. Szilveszter pápától 1000-ben, koronázása szentesítésekor, a vázolt politikai koncepciónak megfelelően, egy templomot kapott, és az új feladatok végrehajtására, a Vatikánban egy nagyobb területet, amelyen intézményeket épített: prépostságot 12 kanonoknak, kolostort, szálláshelyet a követek számára és zarándokházat a Magyarországról érkező hívőknek.
Szent István király óta, tehát ezer éve, mindegyik magyar intézmény máig működik Rómában: a templom, az iskola, a zarándokház. A viharos évszázadok folyamán elkerültek ugyan eredeti helyükről, de új épületeikben folyamatosságuk vitathatatlan, küldetésük változatlan. Létezésükről, jelentőségükről a magyar közönség és a külföld alig tud.
Póczy Klára