A magyar szürkemarha

Magyarország egykoron Európa éléskamrája volt. A Kárpát-medence állatbőségét nemcsak egyedülálló földrajzi adottságainak – dús legelőinek, a bővizű és tiszta folyóknak –, de pásztoraik tudásának is köszönhette, akiknek egyik legnagyobb teljesítménye a magyar szürkemarha kitenyésztése volt. Ez a jószág jól bírta a szélsőséges időjárást: a tél hidege sem ártott neki, a tavaszi-nyári zöld füvön gyorsan hízott, a betegséggel szemben pedig rendkívül ellenálló volt. Ma már bizonyított, hogy a természetes körülmények között tartott állat húsa vasban és vitaminokban gazdag, íze különleges. A belőle készített ételek egyedülállóan zamatosak. Értéküket csak növeli, hogy évszázadok óta őrzött receptek alapján készülnek. A könyvben látható ételeket hortobágyi gulyások, kiskunsági tűzoltók, sárközi háziasszonyok, mesterszakácsok főzték. A magyar szürkemarhából készült ételek nemzeti örökségünk része: olyan kincs amit tovább kell adni a jövőnek. A könyv első részében alapos történelmi-néprajzi ismertető olvasható a magyar szürke szarvasmarháról, a fajta tulajdonságairól és a hozzá fűződő népszokásokról. A könyv középső része tartalmazza a 41 ételleírást, mint például a kunsági pandúrlevest, a köles vagdaltat, a szekszárdi vörösboros marharagut, a savanyú vetrecét puliszkával vagy az ökörfarok pörköltet és más hungarikumokat. A harmadik részben olvashatunk a magyar szürkemarha mai hasznosításáról (Ami az asztalunkon volt, van és lesz...) és tulajdonságairól, valamint a szürkemarhából készült ételekhez javasolt borokról. Az ételfőzők névsora és az irodalomjegyzék zárja a kötetet.